Köszönöm. :-) (Az alsó érték teljesen normális volt a 200 mellett is, no pláne ez három perc múlva (!) már 170 lett: akkorra gyűjtöttem össze minden erőmet ahhoz, hogy véletlenül se kezdjek el üvölteni. Szerintem ebből viszonylag könnyű levezetni, hogy rémesen kirángatott a cipőmből a hölgy. :) Na, ezért váltok háziorvost - habár esetemben ez elég hülye fölvetés, mert az én egészségügyi ellátásomért az állam az utóbbi húsz évben nem sokat fizetett. Annál többet én neki. Ha bajom van, úgyis magánorvoshoz megyek. Hogy miért? Lásd mint lenn.)

És akkor most kisdobos becsületszó következik: befejeztem ezt a sztorit, nem untatlak titeket tovább az egészségüggyel való ismerkedésem fázisaival. Yogi receptjét követve: Emma vagyok, és öregszem... :-)