Lehet, hogy általánosítható, hogy a középiskolás korban olvasottak meghatározóak az ember egész életében. Talán már elmeséltem valahol, a sznobizmus pozitív hatásaként éreztem, hogy a technikumi tananyag kevés az általános műveltséghez és a magyartanárunkat rábeszéltem, hogy menjen el az Ilka utcai kis könyvtárba a nagyon aktív fiatal könytároslányhoz – aki később az összes fővárosi fiókkönyvtár főnöke lett –, és állítsanak össze egy olyan minimum listát, amit illik elolvasnunk az érettségiig. (E tanár –  Madocsai László  – később a Radnótiba került és tankönyvei elég sok vihart arattak, mert másokra helyezte a hangsúlyt, mint a korábbi tankönyvek.)

Az így készült lista nehéz és évtizedek óta ki sem adott műveket (pl. Proust) is tartalmazott. Anyukák indigóval gépelték átütő papírra és igyekeztünk annak alapján olvasni.

Egy mai fiatal talán el sem hiszi, hogy akkoriban vaskos drámaköteteken is átrágtuk magunkat. És például mindenki nemcsak megvette az évenként a könyvhétre megjelenő vers- és novellaköteket, hanem ki is olvasta azokat. Az irodalmi folyóiratok olvasása is általános volt, legalábbis én úgy láttam, úgy emlékszem.