Magam előtt is röstellem, de a korábbinál sokkal kevesebb munka, az egyre ritkább időnkénti unokázás mellett is alig tudom kiolvasni az egyetlen napilapot és az ÉS-t, A kalucsninak már csak a képeit nézem át. Igaz, hogy a TV sokat van bekapcsolva, de az általában az íróasztal előtt munka vagy az elés sok időt rabló internetezés közben, és így nagyon ritkán fogok könyvet a kezembe.

A nem bölcsészeknek e témában felmerülő lelkiismeretét már sok évtizede csak az nyugtatja meg, hogy az ÉS-ben azért még eljut hozzá némi irodalom.

A lakásfelújítás után elkészültek az általunk tervezett és egyedileg legyártatott könyvszekrények, amiknek (amelyeknek?) óriási edzett üveg tolóajtajaik óvják a portól a szebbnél szebb könyveket. Ahogy szoktam mondani: nemcsak a leszármazottak nem fognak ezekhez nyúlni, hanem már én sem nyitom ki e csodás szekrényeket.

Szóval szerintem sokan vannak így, csak ezzel nem dicsekednek...