Anyámék nyaralójában befészkeltek a lódarazsak az ablaktokba. Egyszer nyáron apám kiirtotta őket, de roppant büdös lett, úgyhogy következő alkalommal nem avatkozott be. Előfordult, hogy egy-kettő betévedt a szobába, de az ablak közelében maradt, és a kijutással voltak elfoglalva, nem bántottak senkit.

Tényleg a legfontosabb, hogy nyugodtan viselkedjünk a közelükben. Persze nekem könnyű, nem vagyok allergiás a csípésükre. De gyerekkoromban ezt még nem tudtam (nem csíptek meg), és mindig élvezettel figeltem, hogyan lakmároznak a mézeskenyeremből (persze tudom, nem steril, húst is esznek, de soha semmi bajom nem lett, miután végül megettem a kenyeret).

Most még túl pici a gyerek, de később (azért minél előbb) azt érdemes neki megtanítani, hogy soha ne csapjon oda, ha érzi, hogy valami mászik rajta. A légycsapót nem érdemes használni, inkább nézegesse a legyeket is. A házi légy nem túl mutatós, de vannak nagyon szép, díszes legyek is. Ha odafigyel, sokkal kisebb az esélye, hogy bármi megcsípi.

(A mentők elég hamar kijönnek, ha mondod, hogy dagad a torkod. Nem darazsak kapcsán, de ki van próbálva)