Nagyanáym, aki tanítónő volt egész életében, valami rejtélyes módon kábé fél évszázadon át meg tudta oldani a délutáni szunyát. Gyerekkoromban az volt a "nagy biztonságérzet", hogy ha felébredtem valami rossz álomra, és még sötét volt, az óra meg fél négyet mutatott, akkor tudtam, egy emelettel lejjebb nagyanyám már kávét főz, jön-megy a konyhában. Viszont délután kettő körül - na, akkor csak az igazán bátrak/kegyetlenek merték fölcsöngetni. :)