Három gyerekünk van, akkor még mind gyerekülésben utazott. Három gyerekülés nem sok autóban fér el KÉNYELMESEN. A felségem Renault Gr.Scénic-jében sem. Ott elfér ugyan, de nem kényelmesen. Amikor az előző autóm csereérett lett, nem akartam másik buszlimuzint venni.

Az összkerékhajtás "kellett" (értsd: vágytam rá), mert 1) a telek a mi kis falunk környékén igen fura útviszonyokat eredményeznek és van pár durva emelkedő/lejtő a környéken. 2) Szeretünk síelni, azt meg megint csak csúszós környéken lehet jól művelni. 3) Szeretek pecázni, és ennek kapcsán olykor be kell menni a susnyásba. És akkor nem árt, ha ki is tud jönni onnan az ember. Ezért nézegettem összekerekes autókat.

Végijártuk az ÖSSZES autómárka valamelyik bp-i márkakereskedését, hogy mibe férünk el. Három típus maradt a listán: meglepő módon a Honda CR-V, a Toyota Land Cruiser és a Nissan Pathfinder. Én Subaru-t szerettem volna, de az ajtókat se lehette becsukni a gyerekülésekkel... vicces volt. (Megjegyzem ez a legtöbb márkánál/típusnál így volt, de a Subi-k rettenetesen szűkek vállban.)

A CR-V nekem nem tetszik a csőrös pofájával, a LC túl drága volt nekem (mindenképp új autót szerettem volna), a Pathfinder-t pedig szemérmetlen áron adták a készletkisöprésnél. Ráadásul a Pathfinder tetszett eleve a legjobban... mákom volt. Nagy.