Buddha

Létünk olyan, mint a vonuló őszi felhők,
A lényeg születését és halálát látni olyan, mint egy tánc látványa,
Egy emberöltő annyi, mint egy fényvillanás az égen,
Úgy elsuhan, mint a hegyi patak a meredek hegyoldalon.

Amit most gondolsz, holnapi életedet formálja.

Egyetlen pillanat létezik csupán, amelyben fontos, hogy felébredj. Ez a pillanat most van.

Mindegy, milyen nehéz volt a tegnap, ma mindent újrakezdhetsz.

A szenvedés az arra való képtelenség, hogy elfogadjuk az életet úgy, amint van.

A helyes nézet mások véleménye és saját elmélkedésünk révén jön létre.

Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük.

Még egy isten sem változtathatja vereséggé annak az embernek győzelmét, aki önmagát győzte le.

A szenvedés csökkentése érdekében meg kell különböztetni a fájdalmat magát attól a fájdalomtól, amit mi okozunk csupán azzal, hogy rá gondolunk. A félelem, a düh, a bűntudat, a magány és reménytelenség mind olyan érzelmi reakciók, amelyek képesek felerősíteni a szenvedést.

Nincs semmi okos dolog, ami azt sugallná, hogy ne légy boldog.

Helyzetünket paradicsomiként vagy pokoliként is megélhetjük, minden a felfogásunktól függ.

Mindannyian haldoklunk, a halál csak idő kérdése. Egyesek egyszerűen hamarabb halnak meg, mint mások.

Az olyan érzések, mint az elkeseredettség, a zavartság, a düh, a neheztelés, a harag, a féltékenység és a félelem, valójában nem rossz dolgok, hanem tiszta pillanatok, amelyek rámutatnak arra, hogy mit fojtunk el.

Amit gondolunk, azzá leszünk. Mindannyian saját tetteink rabszolgái vagyunk: miért haragudnánk emiatt másokra?

Csakis folyamatos gyakorlással szilárdulnak meg szokásaink, és csakis így tudunk elszántan ellenállni negatív hajlamainknak.