És úgy tűnik, az ellenőrzés kisbetű-nagybetű-érzékeny.

Ehhez képest a tb-kártyáról két történet:

1, amikor az első tb-kártyámat csináltattam, kezdő kényszervállalkozóként, valahol a kilencvenes évek legelején, akkor még gondolom kézzel kellhetett kitöltenem valami űrlapot, ők meg szintén kézzel töltöttek ki egy kis rózsaszín kartonlapot. Amikor megkaptam, rögtön fölhívtam őket:

- Kezitcsókolom, megkaptam a kártyámat, köszönöm széken, de ezen az van keresztnévként, hogy Wabd.

- Miért, hogy hívják?

- Csaba.

- Akkor biztos elírta az űrlapot, máskor jobban figyeljen. Zavarja?

- Tulajdonképpen nem, csak gondoltam hátha magukat...

- Minket ugyan nem. Akkor marad így.

 

2, amikor a másodikat megkaptam néhány évvel később, megint telefonáltam. Ugyanis a vezetéknevem kettős, kötőjeles, és a másodikat kisbetűvel írták. Itt már a sarkamra álltam volna és mondtam, hogy ha már egyszer kiírták az egész nevet, akkor írják helyesen - azért mégis micsoda dolog már így lenemecsekezni az embert. Erre közölte az ügyintéző, hogy teljesen megért és együttérez velem, de nem tud rajta változtatni, mert a program nem képes rá, nem tudja értelmezni a kötőjeles neveket. Úgyhogy azóta is úgy van.

Egyébként a vezetéknév második felét kizárólag akkor használom, amikor elkerülhetetlen, például az iskolai bizonyítványaimban nem.