Nos, a Frank Herbert által ejtett ellentmondások véleményem szerint minimálisak és lényegüket tekintve inkább marginálisak (ez igaz Asimovra is). Ahogy írtad, ilyen összetett művek esetében ez elkerülhetetlen.

 

Megértem a nézőpontodat az ún. Duneverse kapcsán, vagyis, hogy egyesek inkább magát a világot kedvelik, nem pedig a filozófiát, a közölni kívánt üzenetet. Mégis vitába kell szállnom vele.

 

Ez az angol írás az taglalja, hogy Herbertnek mi volt a célja a Dűnék megírásával és milyen mélyen merített a korábbi, nemcsak "tudományos-fikciós" irodalmi hagyományokból is, túlmenően az iszlám, perzsa és zen hagyományokon (nem meglepő, hogy Shakespeare is szóba kerül), hogyan építette bele azt a hat kötetbe úgy, hogy nem másolt, hanem újraértelmezett és saját gondolatvilágát fűzte hozzá. Szerintem az írónak sosem volt célja, hogy valaha valaki is belekontárkodjon ebbe a világba, amit alkotott (Robert Jordan és felesége is csak hosszú megfontolás után jelölte ki az utódot a The Wheel of Time befejezésére).

 

Sőt azt mondanám, hogy nem is igazán a világalkotás volt a cél, az csak keret, hogy át tudja adni a gondolatvilágát az emberekről és egy jövőképről. Ez szerintem minden minőségi sci-fi, fantasy és bármilyen egyéb irodalmi műfaj írójára igaz (vagyis, hogy a gondolkodtatni akarás a cél).

 

Akik nem tartoznak ebbe a kategóriába, azok inkább csak szórakoztatni akarnak, nem pedig elgondolkodtatni.

 

A Star Warssal való párhuzam sem állja meg a helyét. Noha az eredeti trilógia még nem feltétlen egy jövőbeli franchise-elgondolásból készült, Lucas igen gyorsan ráállt erre  az üzleti modellre (elég csak belegondolni a félresikerült és csak igen kevesek által ismert SW karácsonyi adásra), ráadásul a SW univerzum eleve nem elgondolkodtatni akarással készült (szerintem), hanem egy űrkörnyezetbe helyezett legkisebb fiú "népmeséjét" kívánta elmesélni. Az eredeti trilógia ebbeli értékét még akkor sem lehet elvitatni, ha Lucast bevallottan a Dűne (is) ihlette (az előbb linkelt írásban erről is esik szó, a párhuzamokról, a döbbenet az, hogy az eredeti SW script mennyivel jobban hasonlított a Dűnéhez) és másolt is abból.

 

Amit igazából az egészből ki akarok hozni az az, hogy vannak olyan könyvsorozatok, amikhez nem szerencsés hozzáírni, nemcsak azért mert mélyebb tartalommal bírnak, hanem azért is,  mert nem így épülnek fel. Ezek nem Star Warsok, Forgotten Realmsek, DragonLancok, ahol elfogadhatóak a hozzáírások, mert jó regények születhetnek.

 

Ám vannak olyan "világok", amik csak egy adott íróhoz kellene, hogy kötődjenek, nem kellene senkinek sem belekontárkodnia, kivéve, ha maga az író is így akarja. Herbert szerintem igen távol állna ettől az ámokfutástól, mert ő harminc év alatt építgette a világát, míg a szerzőpáros másfél évtized alatt oldalszám tekintetében a többszörösét követte el ennek.

 

Érdekes, én sosem vágytam arra, ha van egy író által alkotott világ, történet, hogy minél több és több részét fejtse ki, minél több történet ömöljön belőle akár tőle, akár kismillió szerzőtől. Maga az alkotó el tudja dönteni, hogy mit tart érdemesnek elmondani.

Példának okáért,  várom, hogy végre a kezembe tarthassam az Endymion felemelkedését, mert kíváncsi vagyok, hogy záródik a Hyperion Cantos története. Viszont azt nem tartom szükségesnek, hogy több kötet jöjjön belőle.
_______________

 

 

Más. Jó híreim vannak. Úgy tűnik, a Szukits Kiadónak mégiscsak sikerül dűlőre jutnia a jogtulajokkal, és elvileg ez év végén jön is az első kötet a Frank Herbert teljes életműve sorozatban, amit kilenc kötetesre terveznek. Még nem tudják megmondani, hogy melyik kötetbe, mi kerül, mikorra várhatóak pl. a Destination: Void regények, mert a kötetek belső elrendezésébe a jogtulajoknak is lesz beleszólása.