„…Ha Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem, mert én az Istentől származtam és jöttem…. Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt az kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és a hazugság atyja. ” (János 8:42-44.)

Isten csak egy van és az egyetemes, máskülönben hamis, mert az Isten Napja mindenkire egyformán süt.

Az Istenben jóság és szeretet van, nem pedig büntető és bosszúálló.

Azok számára büntető az Isten, akik már nem hordozzák az eredendő jóságot a lelkükben. Számukra

az együttélés szabályait törvényekbe kell foglalni és a büntetés fenyegetésével kell élni.

Ez a városi civilizációk előtt merőben ismeretlen viszonyulás volt a környezethez.

Vagy harmóniában éltek a természettel és a közösséggel vagy elpusztultak.

Ezt a viselkedést közvetlen tapasztalás által gyerekségüktől fogva sajátították el.

A városban megszűnik a közvetlen tapasztalás. Az információ "szakemberek" által jut el az egyénhez,

lehetőséget adva a korlátlan manipulációra.

Mivel a tett és a következménye között megszűnik a közvetlen kapcsolat, úgy érzi az emebr, hogy bármit megtehet,

a lehetőségek határtalanok a természettel, a saját természetével szemben is. Így mindent rögtön akar.

Ez az oka a civilizációk degeneratív hajlamának.

Az aranykor az a végtelenül hosszú korszak, amikor harmóniában élt az ember önmagával és a természettel.

Elfogata a sorsát, azt, hogy ő is része egy hatalmas műnek, és nem annak kiemelt része, pláne nem az ura.

Ez a mellérendelő hierarchikus (=szent rend) viszony merőben különbözik az alárendelő parancsuralomtól, ami elkerülhetetlenül

bekövetkezik minden tömegtársadalomban.

Jézus rendkívüli, mert ezt a parancsoló Istent akarta visszakergetni oda, ahová való. A pokolba.