Való igaz, hogy mindennek van előzménye.

Úgy gondolom, hogy eredetinek azt a kiteljesedett kultúrát nevezhetjük, amelyikből

a "leánykultúrák" leszármaznak.

Ebből a szempontból megállja a helyét az, hogy a görög, latin, szemita, kínai stb.

civilizációk leszármazott kultúrák egy szilárd, kikristályosodott újkőkori kultúrához képest, amelyik egyenes vonalú,

szerves fejlődéssel jutott el addig ameddig eljutott a megalit grandiózus, az egész kozmoszt befogadó mély vallásosságából.

Azért tarthatjuk tehát leszármazott kultúráknak a fentieket, mert ezek -főleg a mediterrán kultúrák- kifejezetten a régi világegység megtagadása

révén határozták meg magukat.

Kifordították a világot az "aranykorból" és egy politeista -tehát gyenge- vallásosságba, majd

logikus következményként materializmusba taszították a világot.

Ebből a szempontból a júdaizmus egyistenhitbe fordulása sem kivétel, mert a világegységben való gondolatot elutasította.

Nem tekinthető valódi egyisten hitnek egy olyan vallás, amelyik csak saját magával foglalkozik,

mindenki mást kizár és alacsonyabb rendűnek tekint. Mindent önmagán kívül tárgyiasít, dehumanizál és alárendelő viszonyba taszít.

Krisztus fellépését az utolsó nagy kísérletnek tekintem, amelyik vissza próbálta forgatni az idő kerekét, sikertelenül.