1969-ben az ELTE bölcsészkarán kisebbfajta forradalom volt. Tavasszal új KISZ-vezetőséget választottak a küldöttek, és senki nem került be azok közül a megbízható elvtársak közül, akiket a régi vezetőség feltett az előre elkészített jelölőlistára. Az új vezetőség összes tagját helyben jelölték. A hosszan elnyúló rebellis küldöttértekezlet hírére éjfélkor riasztották a Budapesti Pártbizottságot, amely semmit sem tudott tenni, mert minden a szabályok szerint történt. Az előkészítésben nagy szerepet játszottak a filozófus alapszerv faliújságjára kitett cikkek, amelyeket hallgatók tömegei olvastak. (A politikai rendőrség pedig lemásolta.)

Aztán ősszel az új kari KISZ-vezetés Kari Gyűlést hívott össze, amelyet botrányosnak minősített hozzászólásai miatt a dékán berekesztett, és a folytatását sohasem engedélyezte.

Néhány hónap múlva ellátogatott az egyetemre Aczél György, és „előadást tartott az egyetemistáknak”, amelyben elmesélte nekünk, hogy az egész rebelliót Nyugatról szervezte a Szabad Európa Rádió. Életemben akkor tapasztaltam meg először a hatalom módszereit. Furcsa érzés volt hallgatnom a faliújságcikkekről beszélő Aczél Györgyöt, miközben tudtam, hogy nekem ugyan senki nem mondta, nemhogy Nyugatról, de északról, délről és keletről sem, hogy mit írjak azokba a cikkekbe, amelyek az én aláírásomat viselték. És tudtam azt is, melyik csoport- vagy évfolyamtársamnak milyen szerepe volt az eseményekben, kinek, mikor, mi jutott eszébe, mit miért írt.

A mostani diákmegmozdulás szervezői és résztvevői hasonlót élhettek át, amikor a hatalom bértollnoka arról értesítette őket, hogy „egy politikai játszma dróton rángatott figurái”, a vezérhelyettes Kövér László pedig felvilágosította őket, hogy a hátuk mögött gyanús alakok állnak, akik saját sérelmeikért akarnak revánsot venni.

Nincs új a nap alatt. Diktátorok agya csak egyféleképpen tud járni. És a módszereik is egyformák.

(Andor Mihály)

http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=183759&catid=71&Itemid=109