Benyomtam a gombot, hogy ismerem a Mestert (merthogy szinte már ismerem), és a Mester visszaküldte, hogy tényleg.

Szóval mától kezdve a Mester és Én ismerősők vagyunk, csak nem az utcán, csak az Arcképkönyvben.

S mivel a Mester azt parancsolta, tessek venni új asztalinaptárt, már meg is tettem, mert az tényleg szükséges.