Na kérem. Mint tizenhét éve mindig ezen a napon, most is összefoglaltam szépen a dédnagyanyám háztartáskönyvébe, hogy mi történt a nagycsaláddal ebben az esztendőben.

"Isten nevében kezdem el" - írta a könyv első lapjára a dédnagyanyám, 1943. január elsején. Aztán jött jó néhány éven át bevétel és kiadás, dédapám hamarosan bekövetkezett halála után mindenféle szobaurak befizetése, '48 után pedig, amikor a fia külföldre ment, időnkénti dollársegélyek. Annak is hosszú a listája, mire ment el a pénz, amit a zongoráért kapott. 16500 forint valamikor az ötvenes években! Elég tisztességes zongora lehetett, azt hiszem, illett az egyházi karnagy dédapámhoz.

Sok feljegyzés van az időjárásról is. 1954 őszén például decemberig nem kellett fűteni. Aztán végül ott van a nagymamám kézírásával: "Drága jó anyukánk meghalt 1960. okt. 6-án éjjel, szívinfarktusban az István kórházban. (1 nap alatt)"

Tőle is jó néhány bejegyzés származik, igaz, láthatóan csak úgy elő-elővette a könyvet, felírni ezt-azt. Azt hiszem, a nyolcvanas években már minden januárban feldúlták őt az áremelések. :-)

Aztán ugyanúgy halt meg, mint az édesanyja, 1996. szeptember 23-án - csak ő a Lászlóban. Azóta jegyzem én fel minden év végén, hogy kivel mi történt.

Mindenféle boldogságot kívánok nektek a következő évre,

Emma