Nagyon valószínű, hogy ez csak a romantikus irodalomban van így. Két dolog azonban igazolja lélektanilag: az egyik az, hogy a helyes döntések előtt hosszan töpreng, vívódik magával, és csöppet sem örül annak, hogy meg kell tenni. A másik, hogy minden morális fennköltsége ellenére kénytelen újabb bűncselekményeket elkövetni ahhoz, hogy legalább szabad maradjon.

Javert felügyelőről még mindig nincs jó véleményem, de két dolog biztos: nem gyáva, és nem lehet korrumpálni. A rendőrségenek pedig sosem az a feladata, hogy azt vizsgálja, az adott törvény helyes vagy sem.