Ez volt a legjobb, amit ezen a karácsonyon kaptam. Köszönöm!

Volt egy pillanat, amikor arra gondoltam, ha még egyszer egy vadidegen áldott karácsonyt kíván - kábé hétszáznyolvanötödiknek -, bele az emilembe, szőnyegbombázásba fogok. De mégiscsak polgári neveltetésem volt, vagy mi - így hát nem.

Egyébként azt gyűlölöm benne a legjobban. Amikor a háromcsaládnyi rokon rekordidő alatt átadja, megeszi, megissza, elénekli, és odébbáll a következő evésre/ivásra/éneklésre egy másik helyen, és az ember ott marad a romokon, és arra gondol, neki ezt mondtam volna... neki meg amazt... és tőle nem kérdeztem meg...

Sokkal jobbak a hétköznapok: akkor lehet mondani, kérdezni. És nincs ez a téboly. :-)