Nagy kedvencem A remény rabjai - film, most csak az utolsó fél óráját sikerült kapcsolgatás közben elkapnom, de most is élveztem, hogy minden jó, ha a vége jó:)

A Nyomorultakkal kapcsolatosan pedig - nagyon régen olvastam - azon szoktam elgondolkodni, hogy vajon létezik-e ilyen mértékű "megjavulás", mint Jean Valjeané, hogy csak az kellett hozzá,hogy valaki bízzon benne és adjon neki egy esélyt... De egyre inkább arrafelé hajlok,hogy ez csak a romantikus irodalomban lehetett így.

.