Hidd el, hogy sok - láthatatlan- ember szereti a halat. Mi is nagyon. Mind a négyen a családban. A gyerekeink már 1 éves korukban ették a panírozott halrudacskákat és azóta a hal szeretetében régen túlnőttek rajtunk. Csak hát ugyebár nevelés kérdése, na meg nyitottság kérdése is, hiszen egyszerűbb kis csirkét összedobni, mint hal után koslatni( lásd kaposvári topictársunkat)

Szóval kedves topicnyitó, csak semmi pánik! A topic nem fog meghalni, mi meg továbbra is esszük a halat és megpróbáljuk rávenni embertársainkat, hogy őúk is egyék ilyen, vagy amolyan formában.( A nagycsarnokban füstölt makrélát vettünk. Hát az valami isteni!)