Nem tudom, hogy mennyire vagy képben régi elemügyileg, ha ismered, akkor leglefjebb fölöslegesen írtam: Az eredeti PX 625-ös elem higanyoxidos volt, amit ma már környezetvédelmi okokból nem gyártanak. Amit most kapsz PX 625 néven, az alkáli elem, van olyan gyártó, aki jelöli is: PX 625A. Az eredeti higanyos PX 625 elemek a 1,5 voltos alkáli elemekkel szemben 1,35 voltosak voltak, de nem is ez a fő különbség. A nagyobb gond az az, hogy a higanyos elem sokáig tartja egyenletesen a feszkót, aztán hirtelen lemerül. Az alkáli ezzel szemben szép egyenletesen merül le. Nyilván az első változat praktikusabb abból a szempontból, hogy amikor az elem már nem tudja megbízhatóan működtetni az elektronikát, akkor az már be sem tud kapcsolni. Léteznek olyan megoldások, adapterek, amikkel például egy PX 625-ös elem vállas tokjába be tudsz aplikálni egy LR44-es gombelemet, meg valamilyen pici diódát, amin esik 0,15 voltot a feszültség, de ez még mindig nem oldja meg a kisülési karakterisztika kérdését. Van olyan elektronika, ami nagyon érzékeny a két elem közti különbségre, ilyen például a régi Gossen Lunasix (nem keverendő össze a most is kapható Lunasix F-el), vagy Sixtar 2-es fénymérő. Ezek az alkális elememmel a mérési tartomány két végén pontatlanok lesznek, ráadásul nem egyenletesen csalnak ide, vagy oda, és így a korrekciós csavarral sem lehet beállítani. Az egyszerűbb rendszereknek, mint például a régi Pentax menetes vázak jelentős része (ezeknek a fénymérési rendszere kb. a faék és a vinklivas közés esik bonyolultságban) egyáltalán nem érzékeny a különbségre.