Tökmindegy miből indulsz ki, mert a latin ábécé a magyar nyelvtől gyakorlatilag elválaszthatatlan. A magyarnál gyakorlatilag ma nincs is régebbi ma is élő latinbetűs nyelv, ha szabad ilyen pongyolán fogalmazni. (javíts ki ha tévedek)

Szvsz tehát vagy találunk olyan megoldást, hogy mindkettő írásnál azonos gyakorlatot követünk, vagy a rovásírás megmarad amatőr műkedvelők játékának. Mondjuk nekem annyira nem hiányzik. Nem tudom elképzelni, hogy két külön nyelvtant kövessen egy élő nyelv, nem is látom sok értelmét.