Nálam ez sajnos irracionális. Repültem párszor azóta is, hogy kitört rajtam ez a gyalázat, de az én pulzusommal ez egyszerűen halálos veszedelem. A gép fennmarad, ugye, de elvisz az infarktus.

Néhány esetre mégis emlékszem, amikor úgy éreztem, talán túlélem. Egyszer egy úr végig fogta a kezemet és folyamatosan duruzsolt a fülembe  - az mondjuk jó volt. :-) Aztán egyszer, Ciprusra menet egy hihetetlen vagány hangú kapitány konferálta föl a tudnivalókat, akkor előjött a szegedi reptérparancsnok-élmény, és relax. A harmadik meg az volt, amikor egy német gépen (14 ülés volt benne cakk-pakk, de nagyon olcsó volt a jegy) leghátul ültem, és miközben felszállásilag mellettem fityegett, a vécéajtóra felszíjazva a stewardess, annyira meg voltam ijedve, hogy beszélgetést kezdeményeztem vele a történésekről. Így már barátok voltunk, mikor az italosztásra került a sor. Olyan brutális adag pezsgőt kaptam, hogy azzal elvoltam Pestig. :-)

De a nyári klíma azért tényleg rettentően vonzó opció... Ma este mínusz 4 volt az autóban... :)