OK. Akkor kezdjük elölről:

Én abból indulok ki, hogy minden nyelvben a mondatokat, szavakat, betűket a kiejtett hangoknak megfelelő valamilyen geometriai ábrákkal jelölik annak érdekében, hogy később újra élővé, hallhatóvá, értelmezhetővé lehessen tenni, függetlenül attól, hogy az kép- szótag-, vagy betűírás.

Tehát az írás legfőbb jellemzője, hogy hangokat, hangsorokat jelöl. Tekintettel arra, hogy a beszélt nyelvet a hangok sora adja, s az írás „csak” ennek képi formája, s e viszonyban a hangoknak kell, hogy legyen elsődlegessége.

Más szóval: Betűírás esetén a beszélt nyelv minden hangja kell, hogy rendelkezzen valamilyen írásjellel. Szótag- vagy képírás esetén több hangot jelöl egyetlen geometriai ábra.

Amennyiben más jelkészlettel kívánjuk rögzíteni ugyanazt az elhangzott szöveget, akkor annak egyértelmű feltétele, hogy a választott jelkészletben minden kiejtett hangnak, hangcsoportnak legyen képi megfelelője, azaz – betűírás esetén – legyen minden kiejtett hangnak megfelelő írásjele, egy szóval legyen minden átírásra kerülő  hangot tartalmazó betűkészlete.

Két különböző beszélt nyelv esetén a kiejtett hangok sokszor csak hasonlóak, így a hangok esetében nyilván csak hasonlóságról és nem teljes azonosságról lehet beszélni.

 

Különböző nyelvekben – még azonos típusú (pl. latin) jelkészletnél is - más-más betűkkel jelölnek ugyan olyan hangokat. Pl. cs, mint Csaba, ci, mint ciao kiejtve csao, ch, mint tuch, kiejtve tacs, tch, mint match, kiejtve mecs, x, mint Xavi, kiejtve Csavi, stb… Röviden: cs=ci=ch= tch=x

 

Az is előfordul néhányszor, hogy egy betű – a nyelvterülettől függően - többféle hang jelölésére szolgál. Pl. a „c” betű lehet c-ként kiejtve; Cecilia, sz-kénzt kiejtve; Celine Dion vagy k-ként ejtve; Carmen. Röviden: c=sz=k

A francia és angol írásról meg ne is beszéljünk…

 

Ebből a néhány példából is világosan kitűnik, hogy betű szerinti átírás lehetetlennek tűnik, hisz’ minden egyes betűre kéne egy különálló jelet alkotni, ami többszörösére duzzasztaná az új ABC-t

Tovább nehezítené a helyzetet a különböző jelkiegészítők - vesszők, hullámjelek, félkörök, körök, pontok, stb. és a betűk különböző kombinációi.

 

Láttam olyan székely-magyar ABC-t, ahol szerepelt egy „Ë” betű is, amit nem igazán értek.

Itt: http://en.wikipedia.org/wiki/File:Hun_rovas_alphabet.png ,

http://torontoicserkeszek.multiply.com/journal/item/149            http://rovas.info/index.php/hu/letoeltesek/453-rovas-alapitvany-egyseges-rovas-abc

Ez utóbbiban a dz, dzs, q, w, x, betűk is szerepelnek, amiket a fentiek értelmében az „Ë” betű mintájára - elrettentő példaként - pár tucat egyéb jellel is ki kellene egészíteni, csak néhányat említve: ä, ñ, č, š, ß, ž, õ, stb. Lásd a többit: a számítógép beszúrás / szimbólumok alatt.

 

Semmiképp nem értek egyet egyazon hang(sor)ok  pl. ksz, kú, dzs, w, x, stb. betű szerinti átírásával, mert sokkal több zavart okoz, mint amennyi a hozadéka. (Hozadéka tulajdonképpen =0.)

Példa: Hogyan írjuk az Ewing nevet? Vagy a Fußgänger Jakabot? Esetleg a már citált Naxxar-t és Xavier-t, stb.

 

A nem latin jelek átírása meg csakis hangalak szerint lehetséges.

 

Felvetődik a kérdés, miért van szükség idegen nevek átírására? Egyszerűen azért, mert akár egy egyszerű hétköznapi szövegben is előfordul(hat)nak idegen személy- és helységnevek, ráadásul egyre több azoknak az újdonsült magyar állampolgároknak a száma, akik a legkülönbözőbb nyelvterületről érkeztek/nek hazánkba, s nekik is alanyi joguk az itt használatos ABC-vel leírni a saját nevüket.

 

Az a véleményem, hogy a rovás ABC-vel való írás esetén hasonlóképp kell eljárni, mint minden más jelkészletből-jelkészletbe való átírás alkalmával. Semelyik nyelvterület nem fogja csak azért kiegészíteni jelkészletét, hogy idegen betűket, jeleket egy az egyben átvegyen. Még akkor sem teszi, ha történetesen nincs olyan hang a saját nyelvében.  Ugyan azt a gyakorlatot kell követni, mint pl. a latin-ciril-arab kölcsönös átírások alkalmával szokásos.

A rovás ABC minden olyan jellel rendelkezik, amelyekkel az előforduló beszédhangokat (különös tekintettel Közép-Európára) le lehet jegyezni.

 

Jól példázza az átírás mikéntjét  – bár latinból latinba, mégis más-más ABC között – a meghonosodott szavak magyaros írása: büfé-buffet, dizájn-design, vincseszter-winchester, velnesz-wellnes, nejlon-nylon, parti-party, zsűri-jury

Van ahol egyetlen betű sem azonos: dzsúsz-juice... 

Még véletlenül sem írjuk „w”-vel a „v”-t, vagy „ch”-val a „cs”-t  „y”-nal az „i”-t