Ó, az a csehszlovák fémházas hátizsák!
 Huszonkét éve elautóztunk érte Pozsonyba, mert utazni készültünk a barátnőmmel, és itthon nem nagyon lehetett kapni, vagy drágán, már nem is emlékszem. Vettünk két égőpiros darabot, és még ott, a bolt előtt megviseltük kicsit, a járdán húzgálva, bepiszkolva, hogy a vámon ne akadjon fönn. Fölösleges volt, mert a lakóbuszomban akkora kupleráj uralkodott, hogy a vámos egy pillantás után undorodva csukta vissza az ajtót és intett, hogy gyorsan húzzunk el onnan, mielőtt mindenkit megfertőzök valami komolyabb vírussal.

Még vagy tíz évig szolgált engem, míg a bukaresti reptéren szét nem vagdalták, hogy kilopják belőle a használt munkáskesztyűmet és egy sajtos zsömlét.