Én csak azt szeretném, ha rovással egyenértékűen lehetne írni magyarul a latinbetűshöz képest. Egészen egyenértékűen.

Mi lesz, ha a vietnami kisfiúnak igénye lesz rovással leírni a nevét? Ez nem kívánságműsor, azt majd hadd határozza meg a nyelv természetes fejlődése. Meg ugye miért is akarna ilyesmit, te se akarnál Kínában kínai jelet a nevedre, mert magyar lennél ott is. A szláv kettőshangzók esetében, idegen nevek esetében, a kínai jelek esetében stb. ugyanazt lehessen alkalmazni, mint a latinbetűs magyarban. Semmivel többet vagy mást nem kell kitalálni, semmilyen új szabályokat alkotni ezekre a nyelvidegen dolgokra, csak alkalmazni azt ami a jelenlegi gyakorlat. Ehhez elenngedhetetlen az X, Y, W rovásjel. Ennyi.

Nem kellenek idegen nevekkel sakkozások, de amelyek benne vannak a magyar naptárban, azt nehogy már ne lehessen rovással leírni. Elhiszem, hogy ezer éve nem volt Xavér, Félix, stb. de ma van.

Szerintem ha a latinbetűs magyar írás és a rovásírás nem lehet egy az egyben átírható egymásba, akkor nincs a rovásnak jövője. Ezért nem nagy ár három jellel gazdagítani az ősi hagyatékot. Főleg, hogy a latinbetűs is eléggé ősi a magyar nyelv viszonyában.

Egyébként egy elgondolkodtató kérdés: miért van latin X betű, ha a latinban sincs külön hangértéke? Hiszen a latin ábécé tartalmaz K és S betűket, ők is írhatták volna iksz-nek.