Volt egy háziipari szövetkezet, a Mű-Tex, aminek volt egy ún. zsenília részlege, ahol készültek a plüssállatok. Anyám az Akadémia és Széchenyi utca sarkán néhány idős kolléganőjével csomagolta a mindenki által ismert kisdoktor és kisfodrász játéktáskákat. Nekik az volt a napi kikapcsolódásuk, hogy a csörömpölésre kimentek a járdára megnézni, hogy aznap milyen autók törtek össze a sarkon.

Ebben a HTSZ-ben dolgozott szabadulása után kocsikísérőként Darvas Iván.

Én az egyik nyári pár hetes munkát egy másik részlegben töltöttem, mégpedig a Szász Károly utcában, ahol a szuterénben a kezemre terítettek dohos sálakat és azokkal kellett a járdán fel-alá sétálnom, hogy kiszellőzzenek.

Anyám dolgozott e szövetkezet egy másik részlegében is, mégpedig a Phőnix-ház Pannónia utca felőli oldalán, ahol nejlonharisnyákat formáztak, azaz húztak melegített, lapos, fém női lábformákra. A néhány nőnek az vitt színt a kétműszakos unalmas életébe, hogy rendszeresen jött a főnöknőért operetténekes férje és szórakoztatta őket.