Egyébként meg hülyeség folyton a kínaiakkal meg az arabokkal példálózni, mert elsősorban nem idegent kell átírni magyarra, hanem a magyart a kell átírni a magyarra.

 

Azt ugye, mivel el lehet felejteni, hogy Mao-Ce-Tung neve betű szerint átírható kínaiból rovásra, nem érdemes ezzel vagdalkozni.

 

Viszont átírható idegen név mondjuk Marx Károly. Ezen már vitatkozhatnánk, de még ennél is mondhatjuk, minek a székely ábécét nyomorgatni, hiszen nem magyar név, mélynemzeti megfontolásból átírjuk fonetikusan Marksz-nak, mégha inkozisztens is a latinbetűs magyarral. Na de mit kezdünk mondjuk Lajkó Félix nevével?

 

Tényleg nem megy át az agyakba, hogy az X, Y, W jelek is (annak ellenére, hogy állítólag hangértékük sincs, mostohagyerekek, stb.) szintén több mint ezer éve a magyar nyelv részei? Kell ennél régebbi hagyomány? Mi több, régebb óta alkalmazzuk a magyar nyelvű írásban, mint ahogy egyáltalán léteznek azok a nyelvek, amelyekből ez átvételként visszaköszön. Mit gondolsz, mióta van francia, angol, meg német nyelv? Nekik még a nyelvük sem létezett, amikor a magyar már írta ezeket a latin jeleket. Miért lenne idegenebb például az X a magyartól, mint mondjuk a franciától? Ha nekik jó, nekünk miért nem? Sokkal régebbi hagyományai vannak, mint egyéb nyelvekben. Na igen, a magyar, mivel már akkor is kiforrott nyelv volt, nem építette be magába szervesen a latin módit úgy, mint az épp akkor keletkező nyelvek, de ezen kívül miért idegenebb?

 

Miért baj az, ha a rovást is kiegészítjük azzal a jellel, ami már több, mint egy évezrede a magyar nyelv része? Nem kell minden tízezer kínai, japán, koreai, meg mittudomén milyen jelre újat alkotni, ahogy azt sugalmazod, csupán azokra, amelyek már egyébként is benne vannak a magyar ábécében.

 

Hogy akarsz egyébként "következetes módszert alkalmazni" és élő írást a rovásból, ha az információhordozó értéke nem alkalmas a magyar nyelv leírásához, illetve kisebb, mint a latinbetűs írásé? Rója mindenki ahogy hallja, és olvassa meg ejtse, ahogy gondolja és érteni véli?

 

Nem igaz, hogy az írás csupán a beszélt nyelv impresszionista leképzése. Az írás, főleg manapság már elsősorban információhordozó, azaz alapkövelmény, hogy olvasva is visszaadja amit lejegyeztek benne. Nincs helye verselemzésnek, meg belemagyarázásnak, mit mondjuk az egyszeri bácsika, aki saját használatra belefaragta a botba, hogy FRG. Ő tudta mit jelent, ha ránézett, de a szomszéd bácsi olvashatta úgy is, hogy farag, úgy is, hogy forog, de meg is sértődhetett, mert azt hitte az van oda írva: féreg

Ugyanúgy, ahogy a magánhangzók szükségesek az egyértelmű olvasathoz, szükséges ma már az X is, szerintem. Vagy megmarad a rovásírás impresszionista maszatolás szinten hagyományőrzésnek, és sosem lesz belőle élő írás. Azután ha a divatja pár év múlva leáldozik, újra feledésbe megy. Talán végleg.