Ne már, miféle megkülönböztető írásjelekről beszélsz? Ezeknek a betűknek mind van magyar megfelelője. A különbség leginkább abban van, hogy például a csehek, spanyolok, meg a németek másképp nyomorították hozzá az ő nyelvükhöz a latin ábécét, mert ezekhez a nyelvekhez szintén nem elegendő az eredeti latin jelkészlet. Ki vonalkákat, ki hullámocskát, ki egy másik latin betűt nyomorított hozzá, így alkotva egy saját hangzót. Sőt, mint látod, a német dupla S kedvéért még új jelet is alkotott, basszus.

A magyar épp abban a szerencsés helyzetben van, hogy ha nem akarunk szőrszálat hasogatni, akkor gyakorlatilag minden idegen hangzóra van hivatalos betű szerinti átirat. (kivéve talán a cseh/osztrák raccsoló r-t, a kemény h-t, a pestimagyarból kiirtott tájnyelvi zárt e-t, és különböző természeti törzsek csettintő, hörgő hangzóit.)