„38 db-os betűkészletünkkel bármely, a huszonvalahány latinkarakterből álló idegen szót minden nehézség nélkül le tudunk írni”

Igen, de akkor már nem használtuk az eredeti megkülönböztető írásjeleket, pl a német un. 13-as „sz” esetében, vagy szintén német  „ä”, a cseh č, vagy a spnyol ñ, - és még sokáig lehetne sorolni – átírásánál.

„Nem kell az eredetileg magánhangzót nem jelölő arabra vagy a mesterségesen kitalált cirill gyakorlatra hivatkozni.”

Szerintem ezzel talán még fontosabb foglalkozni, mert sokkal nehezebb ilyenkor az átírás, mintha azt hozzávetőleg azonos jelkészlet-területről tennénk.

 Arról nem is beszélve, hogy valamiféle egységes, következetes módszert kellene alkalmazni.