te úgy teszel, mintha a hajléktalanság megoldása a rendszeres mosakodás lenne,

Nem-nem. Aki föladta a hetinél sűrűbb mosakodást, az kilépett a hetinél sűrűbben mosakodók társadalmából, és így abból mást sem kaphat (munkalehetőséget, jövőképet, értelmes életcélt). Aki nem akar fölkapaszkodni a sziklafalon, azt nem lehet fölsegíteni, legföljebb fölvontatni drótkötéllel, akkor meg fennáll a veszély, hogy fölérve leugrik.

>mi meg azon rugózunk, hogy ez egy nagyon komplex probléma, amelyet jól elfed, de nem old meg, ha láthatatlanná tesszük a hajlék (=jövedelem, munka, szociális háttér, jövőkép, értelmes életcél) nélkül nyomorgókat.

Az a jogilag hajléktalan, aki hajléktalanszállón lakik, és onnan jár gimnáziumba tanítani, nem az a kategória, akire rámondjuk hogy hajléktalan. Arra mondjuk, aki abban a kilépett állapotában tanyát vert egy közparkban. Annak pedig életcélt adni komoly pszichiátriai feladat, már ha van rá hajlama, hogy egyáltalán meghallgassa azt a pszichiátert.

Úgy érzem, másról folyik itt a szó, mint amiről a szó folyik :-) Ezért a másnak a véleménye iránti tiszteletem kifejezése és a magam véleményének fenntartása mellett abbahagyom az erről való értekezést.