A házban, ahol lakom, él egy asszony, akinek a férje naphosszat a kocsmákat járja. Amúgy közben jószagú és köszön. Az asszony rutinszerűen ad be minden létező segélyformára kérvényeket, rendszerint meg is kapja a pénzt. Könyvet még sosem láttam a kezében, semmilyen kiadású Adyt, írni se tudhat nagyon jól, de kérvénykitöltésben májer. Ő akkor most elvárja, hogy eltartsam, vagy sem?

Szépen kérlek titeket, ne egyszerűsítsük le a társdadalmi gondoskodás baromi bonyolult kérdéseit odáig, hogy végül összeveszünk rajtuk. Itt lenni, veletek, számomra a nap legszebb idejét jelenti.