Nekem márciusban kilopták a pénztácámat összes irattal. 10 napra rá a posta kiküldte, mert a postaládában találták meg az iratokat. Azonnal bejelentettem a rendőrségen, majd megérkezésük után azt is. A vicces hogy egy igazoltatsnál nyáron a rendőrök majd fél órát vakarták a fejüket, aztán kibökték hogy a kocsim lopott, körözés alatt áll. (na most megkívántam a kőrözöttet)

Valahogy nekik sem állt össze a kép. Kérdezték hogy mi lehet emögött? aztán eszembe jutott hogy vagy 4 hónapja ha nem is a kocsit, de az irataimat pénztárcástul ellopták, benne a forgalmival is. Szerencsére az új pénztárcámban tartottam a megtalálásról szóló rendőrségi iratot is, amivel megnyugodtak. Most ősszel eladtam, elbúcsúztunk a 16 éves "családtag"tól. Az okmányirodában közölték hogy baj van a kocsi lopott, nem fogja tudni az új tulaj átírni. Ismét vissza a III. kapitánysága és immár személyesen kellett közelről figyelnem hogy vegyék már le a körözési listáról. Persze kérdeztek okosat. Hol a forgalmim? Mondtam hogy eladtam a kocsit, az új tulajánál :-) Mindegy, saját papírjuk alapján csak elintézték végül.

Az előadó hölgynek meg üzenném, hogy ha pénzt nem is talált már a tárcájában, de pl. nekem egy majdnem olyan bőr tárcát vagy 4-5e-ért kellett beszereznem, szóval azt az 1-2e-t márcsak a tárca is megérte volna különös tekintettel a gyors és személyes ügyintézésre. Főleg egy jóindulatú sugallmazás után. 

De mostanában kétfajta jól lekülöníthető embertípust kezdek beazonosítani. Az egyik arra teszi föl az életét hogy elvegyen, a másik hogy adjon.