Ez a topik nem a „csodálatos labdaérzékemről” szól. És már csak azért sem, mert az én zsenialitásom leírásához, megfelelő méltatásához nem elegendő egy vézna fórumrovat, ahhoz minimum tudományos ismeretterjesztő kötetetek sorozatának megírására volna szükség (vonatkozó lexikonokkal, kézikönyvekkel kibővítve stb.), úgyhogy elbűvölő személyiségemről – miként a drága, boldogemlékű Virág elvtárs mondotta – nem nyitok vitát. Csupán egyetlen személyes(kedő) megjegyzés, ám még ez sem magamról, hanem inkább rólad. Amikor azt közölted, nem itt, hanem egy másik topikon, s nem most, hanem évekkel ezelőtt: „Én focizom, és nálunk van egy olyan közkeletű jelszó, hogy »Széles a pálya sokan elférnek rajta, és az hogy ki szaladgál csak, és ki szerez érdemi gólt, az úgyis hamar eldől«”, szóval, hogy ez a bejegyzés szerintem aranyosabb dilettantizmusra vall, mint az a „metaforád”, amely szerint a széles pályán elférő sok játékos közül az egyik azért nem rúg érdemi gólt, mert „brillírozik, keveri-kavarja, hogy aztán rúgjon egy luftot a kapunál”.
Nem a „kapunál”, bogaram, hanem a kapu előtt (az ötös vonalán), továbbá a „keverés-kavarás” nem a széles pályán történik, hanem a konyhában, a sparheltnál, vagy a sparhelt előtt, ahogy tetszik, de mindenképp az unikális filozófusnők originális munkaeszközével, ama bizonyos szexista fakanállal, például így: „én a rántást kavarok, és nálunk van egy olyan közkeletű jelszó, hogy…”.
Tehát, immáron letudva a fórumozás csetelési részét, megengedek magamnak néhány rövid, ámde „érdemi gólt”, konkrétan kiskegyed széles pálya-vonatkozásában.
„Ugyan kérem, ki beszél itt értelemről…”
Én. Jogom van hozzá.
„Egyáltalán nem arról szól a politika hogy ki tud okosabbat mondani”
Nem „politikáról” beszéltem. Hanem a „professzorokról”, „közkeletű jelszóval”: a „magyarországi értelmiségi elitről”, vagyis azokról az emberekről (főként közszereplőkről), akik hittől, világnézettől, ideológiai meggyőződéstől, „genetikai” származástól és persze politikai hovatartozástól függetlenül tartják magukat (s egymást) „a magyar intellektuális teljesítmény letéteményeseinek, megtestesítőinek itthon is, a világban is”.
„Orbán ellenfelei szinte kivétel nélkül eljátszották már a hitelességüket”
Lehet, csakhogy ez engem nem érdekel. Én nem „Orbán ellenfeleiről” beszéltem. Hanem arról, hogy Orbán Tusnádfürdőn zsidózott. És hogy alapvetően ezzel magyarázható: Orbán a mai napig (egész pontosan: 2012. december 1-én 10:48 pecig) nem szólalt meg a kormányát ért rasszista „támadás” ügyében. Illetve arról beszélek, hogy „Orbán ellenfelei” (ideértve az „intellektuális elitet” is, Kornaitól Ungvárin, Helleren-Hilleren, Mihancsikon át P. Szűcsig stb.) évek óta hallgatólagosan legitimálják Orbán politikai antiszemitizmusát, rasszista („genetikai”) jellegű, kódolt zsidózását, sőt ma már nem csak hallgatólagosan. Ma már ott tartunk, hogy Orbán ezt az egész antifaszista bagázst egyik (Rogán nevű) csicskása révén szívatja.
Arról beszélek, hogy Ungváriék Orbánnak nem ellenfelei. Sportnyelven szólva: nincsenek egy súlycsoportban. Ungváriék (Orbán által) az orruknál fogva vannak vezetve.
A parlamentben indítványozták: „fel kell mérni” (értsd: össze kell írni), hány zsidó van a képviselőházban, a kormányban. Ez tény. Továbbá tény, hogy a konkrét fölvetésre senki nem reflektált (az egyetlen Schmuck Andor kivételével!), sem Gyurcsány, sem Schiffer, sem Mesterházy, sem Lendvai, sem Szanyi, sem Vitányi, s a neo-vitézlő Ungvári professzorék sem. Kálmán Olga nem a rasszista kirekesztés problémáját vetette föl a tévében, a saját szememmel láttam: Schmuck Andor erőltette rá, mint interjútémát. Ez is tény. Azóta persze Kálmán Olga is hangos antifaszista. Ungvári professzor is, Bombera Krisztina is. Sőt még az egyébként (viszonylag) értelmes Magyar György is… Na most, ami a lényeg (számomra), mindahányan a „Sátán” kutyáival szemben harcos antifaszisták. Magával a „Sátánnal” ma sem mernek szembeszállni. Erről beszélek. Illetve arról, hogy ezek a pipogya fosadékok (ahogy korábban kedveskedtem megnevezni őket) holnap Rogán Antal ministrálása mellett próbálnak vezekelni nyilvánvaló szaremberségük miatt. Vagyis egyszerűen nem értik a szituációt (itt az ominózus értelemhiány!), amelybe spontán (illetve részint Orbán, részint Schmuck révén) sikerül ügyesen belekavarodniuk. Ungváriék – gyávaságuk mellett – annyira ostobák, hogy szentül hiszik: valódi antifasiszták ők, nem csupán fostos antifaszisták.
Másként fogalmazva: ezek az emberek pontosan annyira antifasiszták, mint amennyire a primitíven antiszemita, neonáci szellemi korcsok fasiszták. Ne legyen félreértés, nem vagyok fasiszta, több okból sem (megmondanám, ha az volnék!), ám az eredeti-valódi fasizmust, a futuristák, Mussoliniék (vö. Marinetti: Futurizmus és fasizmus), a korai Lukács György elvi (fasisztoid, „barbárista”) koncepcióját, törekvését messze többre tartom, mint a magyarországi náci (ma neonáci), nyilas (ma neonyilas) vicsorgók handabandáit. Miként a mai antifaszisták (Mihancsikék, Ungváriék) sem léphetnek a valódi antifasiszták, Thälmannék, Zetkinék, Sallaiék, Schönherzék, Ságváriék nyomába.
Születtem Magyarországon, 77 éves vagyok,
fejemben összekeveredtek a féldecik s kormányzatok.
Neveltek hazaszeretetre, hittem az Istenben is,
harcoltam két háborúban, túléltem, az istenbe is.
Elhagytam, kérném, vagy 39 asszonyt,
s vagy kétannyi elhagyott.
Tankcsapdákba hugyoztam, ettem lótetemet,
és mégis itt vagyok.
Fejemben egy verkli jár, mely verkli így muzsikál:
„Túléltem mindeneket, kormányt és féldeciket,
egy magyar túlélő, címzetes, vitézlő, tönkrement lábain,
de áll önök előtt!”
Fiamból idegbeteg lett, nem bírta a váltásokat,
és elnézem az unokámat, látom, hogy gyönge alak,
hogy lesznek ezek túlélők? Valami itt korcsosul.
Kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul?
És ahogy magukat nézem, egyik sem betonkemény,
elszállnak az első szélre! Mi lesz így? – kérdezem én.
Fejemben egy verkli jár, mely verkli így muzsikál:
„Túléltem mindeneket, kormányt és féldeciket,
egy magyar túlélő, címzetes, vitézlő, tönkrement lábain,
de áll önök előtt!”
