Hillertől Hellerig

Göringen át, oda és vissza

 

 

Hiller István tegnap a hírhedt náci légimarsallt citálta a tévében (az ettől kis híján elcsöppent Kálmán Olgának), noha legalább politikusként lehetett volna akkurátusabb a tudóstörténész, mondhatta volna, például, hogy „egy Göringnek is tulajdonított kijelentést” idéz, mely szerint: „Wer bei mir Jude ist, bestimme ich!” – „hogy ki a zsidó, azt majd én mondom meg!”.

 

Jó. Akkor én pediglen a következőt mondom meg. Heller Ágnes (aki ugye országszerte-világszerte elismert filozófuszseni és letéteményes) írja A Pál utcai fiúkról: Molnár Ferenc regényében „A két zsidótípus még szociológiailag is pontosítva van. Geréb a jómódú zsidó gyerek, aki cselédlánnyal küldet levelet Bokának. Nemecsek a szegény zsidó szabó gyereke. Nem véletlen, hogy az egész regényben csak Geréb apjával és Nemecsek szüleivel találkozunk. A többiek szülei a regény szempontjából nem érdekesek. Nemecsek szüleit, a zsidó páriákat, csak a gyerekük érdekli. Mit nekik a grund, mit nekik Boka János? Mi közük szegényeknek ahhoz, hogy fiuk kapitány lesz, hogy nevét ezentúl csupa nagybetűvel írják? Geréb apját, az asszimilálódott zsidót viszont szenvedélyesen érdekli, hogy a fia nem volt áruló – retteg a gondolattól, hogy az ő fia elárulhatta volna a grundot. Említésre méltó, hogy Nemecsek az, aki a fekete szakállas férfinak azt hazudja, hogy a fia becsületes maradt. Molnár Ferenc azonban zsidótlanítja regényét. Sem Gerébről, sem pedig Nemecsekről nem tudjuk meg, hogy zsidók. Nemecsek neve persze idegenül hangzik, nem magyarosított, feltehetően cseh. Ennyi jelzésre volt csak az írónak szüksége”.

 

Ez persze megint egy szokványos Heller-marhaság, nem elemzésre szánom (messze nem ér annyit, az ilyesmire mondhatta annakidején Falus Róbert opponens, hogy a doktorandus „fabulál”, belemagyaráz stb.), kizárólag azért idézem (viszonylag hosszan), hogy még véletlenül se érezzem magam csalónak (vö. a holnapi hozzászólásommal), vagyishogy kontrollálható legyen a szövegösszefüggés, ti. jelezni kívánom: a „filozófuszseni” „ügyesen” „zsidótlaníttatja” Molnár Ferenccel a nyilvánvalóan nem zsidó Nemecseket, és nyilvánvalóan azért, hogy a lezsidózott Geréb is „zsidótlanítva” legyen. Ugyanis a helleri „filozófia” szerint a „parvenü zsidó” nem igazi zsidó (az áruló még kevésbé), például Heller Ágnes az első férjét (Hermann Istvánt) sem tekinti igazi zsidónak, merthogy Hermann „parvenü” (vö. Bicikliző majom).

Csoóri állítólag így „nyugtatta” Eörsi Istvánt: téged a magyarok nem zsidóként tartanak számon (Eörsi közlése – nekem hiteles).

 

Tehát, kedves Történész elvtárs (formai értékű a megszólítás, merthogy mi valójában soha nem voltunk elvtársak, és nem is leszünk), az ön által idézett szöveg így teljes történelmileg (ti. a történelem nem állt meg „Göringnél”!): Wer bei mir Jude ist, bestimme ich; und frühere Frau Hermann-Fehér: brillanter Philosoph Agnes Heller und Laángfingeri Bäschenyö turulische (sehr gute fische) Waffenträger!

 

Magyarra fordítva: kell a tisztogatás („kiszorítás”, „karantén” stb.), olyannyira kell, hogy egyszersmind érdemes (sőt nemcsak érdemes, hanem elengedhetetlen!) ilyenkor a saját háztáji környékén is söprögetni. Szépen, eltökélten, akár kisöprögetni is. Ellenkező esetben kezdődik elölről (illetve folytatódik) a nyűglődés.

Ezzel nyilván nem azt mondom, hogy Hellert „zsidótlanítani” kell, mint Molnár Ferenc a Pál utcai fiúkat (köztük Gerébet és Nemecseket), hanem viszont azt kéne az Unikális Nagyasszonnyal megértetni végre, illetve közölni vele, persze szépen, halkan, kedvesen, hogy: Raus! Éppen eleget rikácsoltál már „okos nő”-ként is, „originális filozófus”-ként is, világletéteményesként is, anno levelet is írtál a Központi Bizottságnak, pályázati pénzed is van elég, most már pihenj egy kicsit, merthogy manapság éppen nem a harcos hülyékre van szüksége a társadalomnak. Hanem az aktív (értsd: az eddiginél valamivel tevékenyebb) értelmesekre.

 

Mindez persze jámbor idealizmus. Az agresszíven vicsorgó vérbutákat (s itt a bután van a hangsúly, nem is annyira a vicsorgáson!), vagyis a Hellereket, Czeizeleket, Ungvárikat, Kálmán Olgákat, Hajas Henrikeket, Tojás Gáspár Miklósokat, Mihancsik Zsófiákat, Bauer Tamásokat, Vásárhelyi Máriákat… egyfelől, a Betlen Jánosokat, Vámos Györgyöket, Szőnyi Kingákat (Szőnyi az antiszemiták Kálmán Olgája, tegnap „ludmillának” nevezte Bajnait, merthogy az a jó nő ám, amelyik nagyon vicces!), a Schmidt Máriákat, Tőkéczki Lászlókat, Hankiss Ágneseket, Bayer Zsoltokat, Bogár Lászlókat… másfelől, a Gerő Andrásokat, Babarczy Esztereket… „középütt”, nem lehet értelemmel háttérbe szorítani. Magyarán: az agresszív, hiperaktív közéleti butaság ontológiailag determinált, fenomenológiailag képtelenség semlegesíteni.

Ez a szerény tapasztalatom.

 

Egyetlen aktuális példa a bornírtság/gyávaság eszkalálódására: Hillerék holnapután (vasárnap) lelkesen, határozottan rúgnak majd egy jó nagyot a Sátán kutyájába. Mondom, csak a kutyába, ugyanis Hillerék nem tudják (meggyőződésem: nem is akarják tudni!), jottányit sem változtat a lényegen (sőt, fáradtolaj a tűzre!), hogy ők „végre-valahára együtt” tiltakoznak (a gárda-mellényes snaucerek ellen) azzal a kiscsicskával, kinek Nagy Gazdája viszont nincs „karanténba zárva”. És nem is lesz. Idézem az élő, ma is legitim (a Hillerék által hallgatólagosan, de folyamatosan legitimált!) magyarság-tézis emblematikus szövegét: „a baloldal, amikor csak teheti, ráront saját nemzetére. Így tesz a mostani magyarországi baloldal is, amelynek a jövőben nemzeti fordulatot kell végrehajtania”. Persze „Sokan szkeptikusak, mondván, hogy különböző, hát genetikailag túlzás lenne mondani, inkább fogalmazzunk úgy, történelmi meghatározottság miatt ennek esélyei csekélyek”.

 

Azért idézem újra, hogy újra elmondhassam: ez volt a „határ”. Ez a magyarországi antiszemita gyakorlat hatalmi-politikai bázisa, ezt kapja permanensen a „magyarországi baloldal” a neonáciknak kiosztott „két pofon” gyanánt, s ez a „két pofon” bátorítja a turulnyi humorral megáldott frakcióvezető-helyettest is arra, hogy az izraeli-piréz kettős állampolgárokat lemondásra szólítsa föl.

Tegyük hozzá: Kálmán Olga tegnap büszkén jelentette a tévében: ő bizony „politikusnak még nem gratulált” (ez egyébként helyből potenciális antiszemita szöveg, vagyis ahogyan Csepeli írja: „… nem is kell hozzá zsidó” – elég a politikus), szóval, hogy a buta Kálmán nem gratulált még politikusnak, ám most megteszi, mert az LMP-s csajszi pontosan azt csinálta, amit kell: kigúnyolta a nácikat. Mire a másik, egy Krekó nevű szakértő-ostoba jókorát bólintott, mondván, ők a Nagy Politológiai Szakértésükben már régen leírták: az antiszemitizmus ellen úgy lehet harcolni, hogy kigúnyoljuk az antiszemitákat.

Nos, én (egyebek közt) ezért tartom az efféle embereket kártevőn korlátoltaknak. Szakértő, entellektüel meggyőződésük, hogy a nácik megjuhászodnak attól, ha kigúnyolják őket. A buták rendíthetetlenül és mélyen hisznek benne: az antiszemiták kevésbé lesznek rokonszenvesek az „egyszerű választópolgár” szemében, ha a pökhendi „letéteményesek” nyilvánosan gúnyolódnak rajtuk. Hát hogyne. Az antiszemita, fasiszta, náci lélek már csak ilyen. Miközben Kálmán Móricka néniék nagyokat képzelnek magukról, noha valójában olyanok, mint a kicsike japán-magyar eredet-popsi. Annyi eszük van, mint egy piros pöttynek.

 

Jómagam itt – meg lehet számolni! – százszor kigúnyolom a zsidózás imbecillis kárvallottjait (már amennyiben azok maguk is gerjesztik az antiszemitizmust gőgös „gúnyolódásaikkal”), míg egyszer az antiszemitákat. Sőt a listázó turulistákon nemigen szoktam ironizálni (egy-egy speciális eset, egy-egy Matolcsy-pöttyentés kivételével), miközben én a nácit nácinak nevezem, nem „szélsőjobboldalinak”.

A szarkazmus valóban gyilkos fegyver. Politikailag öngyilkos harci eszköz. Tessék, lehet ellenőrizni (önvizsgálatilag), hányan szeretnek engem a topik olvasói közül, s hányan sajnálják (a lelkük mélyén) inkább azokat, akiket kigúnyolok!?

Nos, ha megvan az eredmény, akkor már be is állíthatjuk az egyenlegbe: nagyjából ennyit ér a buták banalitása, mely szerint a nácik ellen a leghatékonyabb fegyver, ha jól kigúnyoljuk őket!

A gúny a legtöbb esetben épp a kigúnyolt mellett indukál eszelős dühöt. Furcsamód sokszor még akkor is, ha valamely hatalmi helyzetben lévő fenség válik hirtelen esetté, inkább együttérzésre méltóvá a szarkazmus által. Hogy a Mario és a varázslóban Cipolla a fasiszta? Az. Ha onnan nézzük. Ha viszont amonnan, akkor kiderül: a kigúnyolt Mario válik gyilkossá. Vesd össze, Örkény: In memoriam dr. K. H. G., és mutatis mutandis erről szól az Édes Anna is.

 

Számomra teljesen nyilvánvaló: Orbánt (mint markáns, meghatározó politikai tényezőt) nem lehet „kiszorítani”. Sem amatőr „gúnyolódással”, sem valódi, szikár iróniával, sem dagályos moralizálással. Orbán (illetve a fent idézett orbániság) akkor sem lesz „karanténban”, ha megbukik a kormány, s én pontosan ezért mondom: a józan értelem áttörése („pasarán”) nélkül nincs valódi megoldás, miközben az értelem térhódítása csak elméletileg lehetséges. Így azután maximum különféle szánalmas voodoo-szurkálásoknak leszünk (boldogan vicsorgó vs. keservesen vigyorgó) tanúi. Kitűzött sárga csillaggal? Betiltott vörös csillag – nélkül? Ebben a vonatkozásban mindegy.