Egész életemben irigyen néztem az ostobákat. Nekik soha nincsenek kétségeik, hogy igazuk van-e valamiben. 

Másrészt az ostobaságuk következményeképpen egy szikrányi felelősséget sem kell érezniük mások iránt, akik esetleg nem értenek meg dolgokat és ez hátrányos lehet számukra.

De a legirigyebb mindig is azokra voltam, akik még a dolgok bekövetkezte után is sziklaszilárdan vallottak és terjeszetettek egetverő marhaságokat. Akik a legcsekélyebb belátóképesség nélkül képesek másokra jelzőket aggatni.

A tudatlanság óriási előny az önbecsülés megszerzésénél.