Csillagosok, katonák…

 

 

A parlament szocialistapárti (figyeljünk a nüanszokra, nem szocialistát mondok, hanem azt mondom, szocialistapárti!) alelnöke tegnap kitűzte „csinos zakójára” (©Cseh-Bereményi) a sárga csillagot, jelezvén: a parlamentben most már ne szabadjon nyíltan zsidózni.

Figyeljünk a nüanszokra: (1) a parlamentben, (2) nyíltan zsidózni!

 

Ugyanis Orbán miniszterelnök az alábbiakat (1) nem a parlamentben mondta, (2) nem szerepel a miniszterelnöki szövegben sem a „zsidó”, sem a „zsidó származású honfitársunk” (akiktől egyébként elnézést kérünk), sem a „magyar-izraeli kettős állampolgár” kifejezés; de nézzük szó szerint: „a baloldal, amikor csak teheti, ráront saját nemzetére. Így tesz a mostani magyarországi baloldal is, amelynek a jövőben nemzeti fordulatot kell végrehajtania”. Persze „Sokan szkeptikusak, mondván, hogy különböző, hát genetikailag túlzás lenne mondani, inkább fogalmazzunk úgy, történelmi meghatározottság miatt ennek esélyei csekélyek”.

 

Erre a szövegre a szocialistapárti (!) politikus nem tűzte ki a sárga csillagot. Minek? Hiszen itt csak a „baloldal” van lezsidózva, a zsidó van lebalodalizva, ez messze nem ér meg egy hatágú csillagot.

 

 

Ötágút még kevésbé. Schmuck Andornak sem, ti. Romsics professzor írta, persze nem Tusványoson, ámde ő maga írta: „az 1919-es eseménysor a nem igazán mélyen asszimilált zsidóság műve volt”.

Mi a különbség?

Schmuck Andor nem olvasta? Már, hogy Schmuck Andor nem bolsevik? Hanem nagyszerű szociáldemokrata? Értem én, viszont Romsics részéről is zsidózva lett. Schmuck Andor nem olvasta? Vagy nem értette?

 

Olvasták ők, értették ők, vagyishogy Orbán az, akitől félnek a fosadékok (finoman fogalmazva). Romsicstól nem félnek. A gárdamellényesektől sem. Illetve azoktól is félnek, ti. amíg Schmuck Andor meg nem szólalt a tévében (noha Kálmán Olga nem erről kérdezte!!!), addig a parlamenti fosadékok is lapítottak. Vagány-szanyistul, mindenestül. Kálmán Olga is lapított. Ugyanis a fosadékok valójában örülnek, hogy a többség „csupán” kódoltan zsidózik, a fosadékok nyugodtan csinálhatnak úgy, mintha egyáltalán nem értenék, miről van szó, mi történik körülöttük.

 

Hogy egészen világos legyen, vegyük a tusványosi szöveg parafrázisát: a magyar-izraeli kettős állampolgárság (vs. zsidószármazású kormánytagok, képviselők – s hogy melyik?, ez attól függ, hol, mikor zsidózik a zsidózó politikus; a parlamentben par excellence zsidót mond, a sajtótájékoztatón honfitársat), amikor csak teheti, ráront saját nemzetére, s ami nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Így tesz a mostani magyar-izraeli kettős állampolgárság (vs. zsidószármazású stb.) is, amelynek a jövőben majd mi megmutatjuk, pl. fölmérjük, hány zsidószármazású politikus van a kormányban, a parlamentben… Sokan szkeptikusak, mondván, hogy különböző, hát genetikailag túlzás lenne mondani, inkább fogalmazzunk úgy, geopolitikai, világhatalmi, gazdasági meghatározottság miatt ennek esélyei csekélyek, én viszont nem vagyok szkeptikus, legföljebb elnézést kérek majd zsidó honfitársaimtól – már amennyiben kitűzik néhányan a sárga csillagot.

 

És kitűzik. Ócska, gyáva ripacsok. Schmuck Andorostul, alelnököstül, mindenestül. Ha a kódoltan, de nyilvánvalóan lezsidózott zsidóságot „baloldalnak” nevezi a markáns hatalmi ember, akkor arra a sárga csillagosok, katonák vitézül bólogatnak. Mert az még nem a „határ”.

 

Szorosan idetartozik: tegnap egy másik szemét (név szerint Ungvári professzor) szó szerint ezt mondta Kálmán Olgának (s aki jó nagyokat bólogatott rá az ő mintaszerűen nagy női fejével): „Novák testvér, Novák elvtárs, Novák Előd…”.

Obligát patkány-szöveg. Azt jelenti (megint csak), hogy a „testvér” az „elvtárs”-sal azonos. (Ráadásul ezt ennyire bornírt kontextusban még senkitől sem hallottam.)

Továbbá, ha a „testvér” és az „elvtárs” secko jedno („Előd”), akkor az azt jelenti (Ungvári szemét egy másik nyilatkozatának vetületében), hogy ha történetesen az ún. „átkosban” nem az „elvtársak” vannak hatalmon, hanem a „testvérek”, akkor Ungvári szemét nem az „elvtársak”, hanem a „testvérek” besúgójává szegődik. Ez így logikus, ti. a következő történt. Szombaton (vagy vasárnap?, már nem emlékszem pontosan) Ungvári szemét szintén egy mikrofonállványkának hadovált (nem a Kálmán Olgának, hanem a másiknak, az orrhangúnak, nem jut eszembe a neve), szóval, Ungvári szemét a szemét múltjáról süketelt nagy hangon, jó szokása szerint: minden kontroll, önkontroll nélkül fosta a szót, addig-addig jártatta a száját, önnönmagába ittasultan, mígnem sajátmagát kényszerítette bele a vallomásba, vagyis: önmaga okán „kellett” kimondania: annakidején jelentett az „elvtársaknak”.

Most pedig én vallok: megéltem immár közel hatvanegy esztendőt, láttam életemben sok furcsaságot, ám – esküszöm – elképzelni sem tudtam, hogy létezik akkora marha, mint amekkora Ungvári professzor! De még a mikrofonállványka is elcsodálkozott. Alig-alig tudott megszólni szegényke (mindaddig ugyanis csak aléltan pihegett, hogy hát őt itt, ah!, nyilvánosan péniszeli a Nagy Professzor – Ungvári így titulálja magát: „a magyar kultúra része vagyok”), szóval a lényeg: a szoknyás állványkát ezúttal a belső érdeklődés is megdöntötte hirtelen, kerekre meredt szemekkel, nazálisan ámuldozva kérdezte: ha a Professzor Úr ellenálló volt, ha üldözték az elvtársak, akkor hogyan jutott ki rendszeresen nyugatra? Mire Ungvári válasza (szó szerint idézem): „engem sem engedtek ki”, ám az angolok fortélyosak voltak, „írattak a királynővel egy vacsorameghívást”, s így már nem tehették meg az elvtársak, hogy nem adnak útlevelet, „hiszen vacsorára voltam hivatalos a királynőhöz”.

 

Nos, kérem szépen, ezt isszák manapság az ATV riporterei, szerkesztői, elvhű, eszmeileg, lelkileg mélyen elkötelezett tévénézői. Hogy a mocskospiszkos komonista KB, PB, GB, KGB abszolúte padlót fogott Ungvári professzor előtt. Azt mondták anno Biszkuék (önmaguknak): hát így már viszont nem tehetünk semmit, elvtársak, ha Ungvári professzort vacsorára hívta a királynő, akkor a legjobban tesszük, ha az atomtöltetű (SS 20-as) rakétáinkat a saját tökünk ellen fordítjuk!

Ezt mondták az elvtársak. Így győzte le Ungvári professzor (persze a ravasz király néni odaadó közreműködésével) a diabolikusan totalitárius bolsevik hatalmat.

 

És ez még mind semmi! Ugyanis Ungvári szemét, nyilván véghetetlen arroganciája okán, képtelen fölfogni, hogy az ATV országos fórum (nem haveri-értelmiségi duma-páholy), vagyishogy az, amit a tévében beszél, mindenütt hallható. Ungvárit ez egyszerűen nem érdekli. Az ATV-t saját házi (akol-) orgánumának tekinti, azt hiszi, ott úgy foshatja a szót, ahogyan akarja. Jól hiszi. Merthogy legföljebb arra is mond majd valamit. Meg arra is, amit előzőleg, meg arra is, amit utána mondott.

Hogy mit mondott? Bevallotta (noha nem kérdezte tőle senki!), ő bizony jelentetett az „elvtársaknak”. „Írtam úti jelentéseket – közölte vigyorogva –, melyekben neves emberekről tettem epés megjegyzéseket”.

 

Érti ezt valaki? Ha a szemét kussolt volna, „becsületes” maradt volna. Ő a „magyar kultúra része”. Mert, ha Mihancsik nem mondja róla (kifelejtette a névsorból: „Heller, Kornai, Nádas”), akkor tudatja ő ezt maga magáról. Miközben ő maga mondja be a tévébe: annakidején egy szaros spicli volt. Babarczy bebarnult valaga mosolyogjon rám minden álmomban, ha nem igaz!

 

Tehát még egyszer (csak azért, hogy tartsuk a szokást): amennyiben a „testvér” valóban azonos az „elvtárssal” (az Úrban és „Előd”-ben), akkor Ungvári szemét, ha történetesen a „testvérek” kerülnek hatalomra, a „testvérek” tetves spiclijeként nyalta volna a „testvérek” pirospöttyös, árpádsávos valagát keresztbe-kasul.

 

Vagy nem?

 

Ha nem, akkor – értelemszerűen – az „elvtársak” végbele mégiscsak ízletesebb volt (Ungvári morális ízlelőbimbóinak), mint amilyen lett volna a „testvéreké”, s akkor a kettő – értelemszerűen – mégsem annyira azonos. Az Elődben.

 

Végezetül pedig, hogy teljesen világos legyen: mindez nem indirekt (Ungvári professzor hitványsága révén foganatosított) leleményes zsidózás, hanem ez is professzorozás. Emlékezzünk: Tőkéczki professzor sem egyéb, mint Ungvári professzor tökben! Vagy zöldben, ti. Ungvári professzor is tökfej, szalon-tökfej (lásd mint fent). Azért foglalkozom mégis (viszonylag) többet Hellerékkel, Ungváriékkal, Faragóékkal, mert ők azok, akik maguk emelik önmagukat intellektuálisan a társadalom fölé. Efféle kukorékolást nemigen olvashatsz Tőkéczkiéktől: „a magyar kultúra része vagyok” (Ungvári), „a hazaszeretet minőség kérdése” (Esterházy), „Heller Ágnes a magyarok intellektuális teljesítményének egyik letéteményese és megtestesítője itthon is, a világban is. Ahogy Kornai János is az” (Mihancsik).

Ha valaki tud hasonlót Tőkéczkiéktől, írja ide, örömest „meggermózom” (©E.P.); s amíg nincs ilyen idézet, addig Romsics professzorékat, Jeszenszky professzorékat, Tőkéczki professzorékat, Schmidt Mária professzorékat, Gereben professzorékat, Kun Miklós professzorékat – egyéb híján – „hatásában antiszemitizmusuk”, „hatásában rasszizmusuk” (©Sík Endre) miatt germózgatom itt kedvesen.

 

Na most, ha ezt nem tehetném (egyelőre tehetem, thanks to Index-fórum), akkor magam is kitűzném a sárga csillagot. Katonásan. Újhelyi István mellére.