Az én véleményem - röviden - az, hogy pl egy partraszállási elcseszett hívás után, a sok-sok saját labormunka után, tudva azt, hogy milyen erős az elvárás feléje, könnyen elszalad a gondolat a feladatmegoldás irányába. Vagyis ( és ehhez a mai hadszíntereken leforgatott mesterséges támadások is jó példák ) a vállalt riport mindenáron elkészítése akkor és úgy, hogy majdnem ott és majdnem akkor, ahol lehettt volna - de legalább ellenőrzöttebb körülmények, kézben tarthatóbb feltételek között végül is KÉPET készít. A fejében és utána a filmen. DE az a képp már nem dokumentumkép, hanem olyan, mint a dokumentumok alapján elkészített hangjáték vagy film. Utómunka- ebben az esetben előre...

Horribile dictu még azt is el tudom képzelni, hogy a fegyveres bajtársak, látva Capát, műesést produkáltak neki, játékból.

De szerintem Joe Petersburger ettől még nem egyenértékű Friedmann Endrével..)