Два учёная старая кошка
Nézzük még egyszer, mit ír az egyik драчунья (o)кошка a másikról! Azt írja az egyik, hogy a másik szégyentelen. Gereben Ágnes szerint „A GULAG s vele a magyar történelmet meghatározó XX. századi államszocializmus igazi természetrajzát mindaddig nem ismerhetjük meg, amíg egy nemzetközi hírű magyar filozófus [Heller Ágnes – gf.] minden szégyenérzet nélkül képes a következő hasonlattal érzékeltetni a náci koncentrációs táborok és a GULAG különbségét. »Lakatos István önéletrajzában leírta, hogy bejöttek az oroszok a városába, minden ok nélkül túszokat szedtek, és agyonlőtték őket. A túszok között állt egy anya, gyermekkel a karján. A parancsnok kiadta a lövésre a parancsot. Egy pillanatra megállt. Rámutatott a gyerekre: 'Ezt ne!' A gyereket kiveszik az anya karjából, elviszik, s azután lövik le őket. Lelövik a tökéletesen ártatlan embereket. Ez maga a gonoszság. Túszok voltak. De az eszme: a gyereket azért ne.« Amikor Heller Ágnes a tökéletesen ártatlannak nevezett emberek kivégzését erkölcsi magasságokba emelő sorait leírta, már megjelent a gyermekek számára létesített szovjet lágereknek, büntetőtelepeknek, a kiskorúak kivégzésének, fogva tartásának, kényszermunkájának a rendjét szabályozó rendeletek közel ezeroldalas dokumentumgyűjteménye. »Az eszme« ugyanis nem az volt, hogy »a gyereket azért ne«. Éppen ellenkezőleg: az eszme lényege az volt, hogy a gyereket is. Ezt már legalább Orwell óta nem illik tagadni”.
Ezt a szöveg-együttest valójában nem ketten (не вдвоем), hanem hárman (втроем-вдвоем) hozták össze. Mindenekelőtt Heller Ágnes, aki már magában zseni-жены, továbbá példamutató szerzőtársa, Kőbányai János (polihisztor: jogász, szociológus, sokoldalú művészlélek, társadalmi főfunkcióját tekintve: czeizeli-példás zsidó, a jeruzsálemi Héber Egyetem Sólyom László-díjas diplomása), és persze tudós opponensük: Gereben Ágnes. Aki a Wikipédia szerint „Kun Miklós felesége [научная домохозяйка], az ELTE tudományos főmunkatársa [старшая госпожа], a szovjet irodalomtörténet kutatója, Oroszország-szakértő, a Hír TV munkatársa, a Magyar Hírlap publicistája”.
Vagyis: новая нацистская женщина – abban az értelemben, ahogyan Sík Endre használja a „rasszista” minősítést: Jeszenszky dolgozata „hatásában rasszista”.
Az ostoba szöveg szellemi áfium. Őspatkány-bacilus. Bojtár Endre: „Gerő [András] helyeslően idézi Gyáni egy 2003-ban megjelent könyvét, amelyben az áll, hogy Romsicsnak egy, a Tanácsköztársaságról tett megállapítása abba az antiszemita értelmezési hagyományba illeszkedik, mely szerint »az 1919-es eseménysor a nem igazán mélyen asszimilált zsidóság műve volt«”.
Gereben Ágnes politikai pozíciója (számos szövege) hatásában antiszemita. Hogy aztán a lelke mélyén minő mélylélek lakozik? Hogy mit gondol, mit érez magában a „zsidószármazású komonistákról”? Teljesen érdektelen! Épp annyira nincs jelentősége, mint annak, hogy emberileg milyen közszereplőnek tartja magát Jeszenszky professzor, Romsics professzor, vagy éppen Csoóri Sándor. Miként annak sincs jelentősége, hogy Vajda Zsuzsanna pszichológus (szihomókus) szerint Jeszenszky Gézának (a maga nemében „valóban szerencsétlen mondatával”) valóban szándékában állt-e, vagy inkább „egész biztosan nem állt szándékában megsérteni a cigány közösséget”.
Válaszolok a kérdésre: nem állt szándékában. Főként azért nem, mert „cigány közösség” nincs. Hanem viszont cigány közösségek vannak. Nagyon nem ugyanaz! S amit egy lelkes cihomókuskának már nem muszáj tudni, épp elég, ha buzgón beletekint a Kalasnyikov-szállító nagykövet-professzor szerecsen-patyolat-lelkébe, annak is a leges-legmélyébe, majd nyilvánosan közli, mit tapasztalt ott cihológiailag, de úgy ám (tudós szerecsen-mosdatva), hogy azt a Mari néni is, a Józsi bácsi is értse: Jeszenszky Gézának egész biztosan nem állt szándékában. A cigány közösséget…
Most pedig, hogy immár megnyugodtunk Vajda cihomókus autentikus szakvéleményének ismeretében, nyugodtan leszögezhetjük: Gereben professzornak sem áll szándékában ostobának lenni. Semmi okunk az ijedtségre, tehát nyugodtan fogalmazhatunk nyugodtabban is: Gereben professzor sajátos intellektus. Mert vagy russzofób az „Oroszország-szakértő” (a ruszkik gyárilag komonisták stb.), vagy pedig az történik, hogy Gereben professzor is az obligát, „hétköznapi antikommunizmus” (értsd: ideológiai műveletlenség, taplóság) научная драчунья nyálával fröcsköli, teríti be az orosz történelmet, kultúrát, vagyis azért kárhoztatja a cári mélyfeudalizmusból kikászálódó, modernizálódó Szovjet-Oroszország (Szovjetunió) vezetőit, kádereit, merthogy azok nem voltak oly очень tiszták (vö. чистая душа), mint amilyennek a Kun-Gereben házaspár mutatkozott a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországán. Vagy Moszkvában. Vagy ahol éppen tartózkodott a két венгерский товарищ, два герой профессор-труда.
Nem én, hanem Magyar Narancs idéz egy csöppet Huszár Tibor kedves antológiájából: „Kun Miklós egy… Kádár Jánoshoz írott levelében így emlékezett vissza nagyanyjára: »Kun Béláné mindig kommunistához méltó optimizmusra nevelt bennünket, családja tagjait«.”
Два оптимистичный хамелеон.
Azért tartom őket köpönyegforgatóknak (s nem fordítóknak), kaméleonoknak, zeligeknek (nem Pál apostoloknak), mert ha mondjuk (a történelem thürmeri kegyelméből) visszatérne Путч Путчовыщ Янаев elvtárs, akkor bizony Gerebenék szemvillanás alatt serdülnének, térülnének, fordulnának a damaszkuszi úton (полпути на Дамаск) visszafelé, újra a helyes (ленинский, сталинский) irányba.
Találékonyság kérdése az egész.
Kun Miklós személyesen Kádárnak írt besúgó-nyaló levelet. Heller nem személyesen. Heller a „Tisztelt Központi Bizottság”-ot mint testületet szólította meg tetves spiclilevéllel. Mi a különbség? Heller Mészárost, Lukácsot mószerolta az „elvrársaknál”. Kun Miklós Borsányi Györgyöt mószerolta „elvrársaknál”. Mi a különbség?
Hellert az „első férje” helyezte „politikai nyomás alá”. Na most, ki volt az, aki Kun Miklóst helyezte „politikai nyomás alá”?
Nem közli a Magyar Narancs. Sajnos, semmi sem tökéletes.
Azt mondja Czeizel professzor (sőt „le is írta”, ezért „tartják” őt „zsidóbérencnek”), azt mondja: „vegyünk példát a zsidókról”.
Jól van, vegyünk, annál is inkább, hogy Ungvári professzor szintén ezt tanácsolja. Ungvári azt mondta a tévében, hogy ne Heller Ágnesbe „kössünk bele”, hanem a könyvébe. Megjegyzem: Hankiss Ágnesék sem pusztán Hellerbe „kötöttek bele”, hanem (alapvetően) abba a szövegbe, amelyet a tudósasszony (научная котята) leírni, aláírni méltóztatott heroikusan patkány levelében. Míg Gereben a Bicikliző majomba „kötött bele”. Az is könyv. Ránézésre mindenképp.
Én pedig mindenbe belekötök. És mindenkibe. Az élő faszba is belekötök (направление полового члена)! A pinába is (направленя киска).
Nézzük újra a czeizeli neveket a maguk genderi konvergenciájában: Heller, Kőbányai, Gereben! Ők írják (s immár szerénységem kiemeléseivel): „… »A túszok között állt egy anya, gyermekkel a karján. A parancsnok kiadta a lövésre a parancsot. Egy pillanatra megállt. Rámutatott a gyerekre: 'Ezt ne!' A gyereket kiveszik az anya karjából, elviszik, s azután lövik le őket. Lelövik a tökéletesen ártatlan embereket. Ez maga a gonoszság. Túszok voltak. De az eszme: a gyereket azért ne.« Amikor Heller Ágnes a tökéletesen ártatlannak nevezett emberek kivégzését erkölcsi magasságokba emelő sorait leírta, már megjelent a gyermekek számára létesített szovjet lágereknek… »Az eszme« ugyanis nem az volt, hogy »a gyereket azért ne«. Éppen ellenkezőleg: az eszme lényege az volt, hogy a gyereket is”.
Ugye?! Összevissza keverik az eszme és az erkölcs fogalmait. (Erről vegyünk példát, Czeizel uram?) Nota bene Heller Gereben nélkül is, Kőbányai nélkül is очень дурак.
Tekintsünk el attól az „intellektuális teljesítménytől”, melyet a „nemzetközi hírű”, „originális” „magyar filozófus” Kőbányaival stilárisan barkácsolt össze, mármint hogy az idióta (глупый) orosz katonatiszt kiadja a tűzparancsot a túszok lelövésére, majd (после) „egy pillanatra megáll”. Nem tudja a szerencsétlen (горе луковое), hogy az „Огонь!” vezényszó után az osztag azonnal tüzel. Ilyenkor már nincs min meditálni, дорогим детям, de – mondom – ezzel ne foglalkozzunk! Ne legyünk kekeckedők, „germózók” (©Esterházy), hagyjuk Helleréket az irodalommal békén, ti. a zsidóságnak eme „példaadó”, „letéteményes” része stilárisan totálzokni (полностьи носки), nyilvánvalóan nem értik, miről beszélünk!
Vegyük „csak” a filozófiát! Hellerék abban világnagyságok.
Vegyük az alapkérdést: lehet-e filozófus az a halandó, aki még Lakatos István révén sem képes bizonyítani „saját igazságát”, melyet folyvást „magához ölelget”, s amely szerint minden obligát ruszki oficér kommunista? Lehet-e filozófus, aki a kommunista „eszme” manifesztumának tekinti, hogy a felnőtt lakosság kiirtandó, csak „a gyerek azért ne”?
Может, или не может? Zsófi néni, mi a bájos álláspontja?
Nos, amíg nincs válasz, marad a kérdés (ezen ámuldozom): milyen alapon tartja mindenki filozófusnak azt a szimpla közéleti-politikai hangicsát, aki nem tudja, mit jelöl az „eszme” fogalma a filozófiában!
Vagy tudja? Csak mindig eltéveszti? Lehet.
Akkor ereszkedjünk egészen az elemista-szeminarista szintig, az akadémikus-helleri nívóig, vagyis nézzük az Akadémia álláspontját: „eszme fn 2. Fil A valóság megismeréséből, vmely tapasztalatból származó, azt vhogyan visszatükröző gondolati általánosítás”.
Igen, ilyenje volt az „orosz parancsnoknak”. Ez alapján „adta ki a parancsot” a „tökéletesen ártatlan emberek lelövésére”. Csak hát, még az eszmeileg vértezett orosz káplár feje sem káptalan. Igaz, betéve tudja a marxi idea minden sorát, ám még neki sem juthat eszébe minden egyes kivégzéskor éppen a megfelelő kifejezés. Ezért történhetett meg, hogy a parancsnok a tűzparancs (Огонь!) elkiáltása után „megállt egy pillanatra”. Mélyen elgondolkodott. Nem sokáig, ugyanis egy eszmeileg orientált ruszki oficér (cтарший лейтенант) számára bőven elegendő „egyetlen pillanat”. Nagyjából bármire. De arra mindenképp, hogy „egy pillanat” alatt eszébe jusson a Mozgó Világ 2008 decemberi száma, melyben a Gulágot Marxból, Leninből eredeztetik. Hiszen a tudós szerző (Kornai) nem írja, hogy a „gyereket is”! Ami pedig azt jelenti – logikus! – hogy: „a gyereket azért ne”. Csak a felnőttet. Mindet! Ez következik Marxból. Az eszméből. Ezért minden orosz parancsnok eszmeileg (Marx által, Lenin által) van vezérelve a fronton (vö. az én vezérem künsőmből vezérel). Merthogy az „orosz parancsnok” vagy политический офицер, vagy helyből коммунист. Mint minden geci ruszki szoldát az antifasiszta háborúban. Persze nem Gereben szerint. Mert Gereben szerint „az eszme lényege az volt, hogy a gyereket is”. És a férjuram (Kun Miklós) pontosan ezért gazsulált Kádár segge végénél (1979-ben), ezért tudatta a „komonista muszkavezetővel”, hogy őt „Kun Béláné kommunistához méltó optimizmusra nevelte”. Vagy nem ezért. Hanem azért, mert Gerebenék 1979-ben még nem tudták, a „kommunistához méltó optimizmus” „lényege” a náci (totális-fajirtó) „eszme lényegével” azonos: „a gyereket is”.
Ne legyen félreértés, ezzel nem azt akarom mondani, hogy Heller Ágnes bölcsebb, jellemesebb „letéteményes”, mint Kun Miklós, vagy éppen Gereben, P. Szűcs, Kornai, Kornis, Vitányi, Ungvári, Szűrös, Pozsgay stb., hanem a következőt állítom: Kun Miklós is, Heller is kompenzál. Mindkettő óhatatlanul túlkompenzál (mint minden neofita), igyekszik kisöpörni a múltjából a rengeteg mocskot, amelyet amúgy „történelmi tévedésnek” gondol magában. Ezért vicsorog ma is. Egykor komonistákként (Heller hithű sztálinistaként, Kun Miklós „kommunistához méltó optimista”-ként), most antikomonistákként vicsorognak. Érthető.
Csupán azt nem értem, mi ebben a filozófia.
És ezt nem a zsidóktól kérdezem (megmondanám, ha antiszemita volnék!), illetve nem csak Czeizel Endrétől kérdezem, nem csak Ungvári Tamástól, P. Szűcs Juliannától, Mihancsik Zsófiától, Sziklai Lászlótól, Almási Miklóstól, Faragó Vilmostól… hanem: mindenkitől. Hankiss Ágnestől is. Például.
Szóljon már valaki!
Heller szerint „Lelövik a tökéletesen ártatlan embereket. Ez maga a gonoszság. Túszok voltak. De az eszme: a gyereket azért ne”.
Ha a „tökéletesen ártatlan emberek” lelövése „maga a gonoszság”, akkor az azt jelenti filozófiailag, hogy annál nincs sem gonoszabb, sem kevésbé gonosz lelövés. Kantnál Ding an sich, Hegelnél An-sich-sein, illetve Für-sich-sein. Vagyis filozófiailag még az „a gyereket azért ne” „eszmei” parancsmódosítás sem realtivizálhatja a magábanvaló gonoszt, mint ahogyan az abszolút szellemnél sincs abszolútabb (vs. kevésbé abszolút) Geist.
Heller (és Kőbányai) filozófiai dolgozatát az alap-foximaxiról simán kivágták volna. A szerzőkkel együtt. Sőt Heller agyilag sajátmagát is kihajította volna – erről bővebben alább.
Mivel indokolja a filozófiai géniusz az ő filozófiai dilettantizmusát? Ceterum censeo: „első férjemmel, Hermann Pistával ültünk egymás mellett egy díványon, ölünkben Hegel Logikájával. Mondatról mondatra hangosan olvastuk, megpróbáltuk értelmezni, amíg nem hittük, hogy most már sikerült, tudjuk, értjük. (Sose fog sikerülni.) A harmadik [kanti] kritika után persze megküzdöttem az elsővel, A tiszta ész kritikájával Fogarasi szemináriumán – Ezt sem fogom soha igazán érteni…”.
Tudjuk. Hegelt sem, Kantot sem. S ezt nem onnan tudjuk, hogy bevallotta a „filozófus”, hanem onnan, hogy minden (filozofálni, politizálni igyekvő) szövegéből kivirít: Heller Ágnes teljesen tök a filozófiához. Totál érzéketlen a gondolkodás iránt. Mindig is az volt.
Marcuse szerint „Hegel filozófiája szükségképpen rendszer, amely minden létszférát az ész mindent átfogó eszméje alá szubszumál”.
És most nézzük a neves Heidegger-tanítvány megállapításának parafrázisát: Heller filozófiája szükségképpen rendszertelenség (Quatsch, Heckmeck, Mischmasch), mely minden létszférát a hülyeség (Stupidität) mindent átfogó félgerebeni „eszméje” alá puncimál.
Mihancsik Zsófia galamusi puncimációja szerint a „kivételes teljesítmények megfizethetetlenek”, s mivel Heller Ágnes teljesítménye nagyon kivételes, Ludassy Mária lelki puncimálása szerint „lehet, hogy Heller megérdemel egy kacsalábon forgó várat”.
Lehet?!? Mi ez a deprimáló defetizmus?!
Nem csak lehet. Biztos!
Heller Ágnest fizessék meg! Kapjon a zsebébe több százmillió jó sok lóvét, hogy lehessen végre az összmagyarságnak olyan filozófiai pályázatvezetője, aki a pályázatok értékelése során szigorúan nem veszi észre, ha a pályázók sem tudják megkülönböztetni filozófiailag az „eszme” fogalmát az „emberiesség”, „emberségesség”, „humánusság”, „emberi érzés” fogalmától.
Ha Heller sem tudja, akkor más se tudja! Így lehet liberálisan demokratikus a tudományos élet. Ugyanis a hiba (melybe Ungvári professzor szíves engedelmével belekötöttem) nem csupán egy fogalmazásbeli lapszus (elvileg elkövethette Kőbányai is, ketten barmolták egybe a könyvet), hanem – a szövegösszefüggésből világosan kiderül – alapvető filozófiai-szakmai-intellektuális melléfogás.
Tehát immár a tudományos, általánosító (eszmei) hipotézisem (a helleri cirkumsatnciát illetően) a következő: nem arról van szó, hogy a tehetségtelenségből lesz a jellemtelenség (noha erősen kínálja magát a konklúzió), továbbá nem a gerinctelenségből, pondróságból bábozódik ki a tehetségtelenség, hanem arról van szó, hogy az adott szubjektumban születetten van meg mindkettő. Nagyon fontos: nem czeizelileg: von Genbestand aus, hanem personaliter: von Vatersperma aus. Együtt keletkeznek, majd kölcsönösen determinálják, generálják egymást. Olykor egész odáig menően, hogy az intellektuális és morális hitványság „megtestesítői” minden további nélkül leírják: egy ismeretlen „orosz” (tatár?, mongol?, kazah?...) katona ismeretlen okból történő „túszszedése”, majd a túszok „agyonlövése”, illetve a történet ellenőrizetlen meséje arra utal, méghozzá filozófiailag, hogy a kommunista eszméből egyenesen következik az emberirtás. Az egyik hülyénél gyerekestül, mindenestül irtanak, a másiknál nem. Magyarán: annak türemkedik ki minden mondatából a szemétség és a hülyeség egyszerre, aki szemétnek és hülyének született (von Gebärmutter aus). És marad is, élete végéig.
Például teljesen mindegy, hogy az alábbi szöveget mikor írta a „megtestesítő filozófus” (öregen?, fiatalon? – все равно, ganzegal), ti. az üresfejűség éppoly kortalan, mint a kondenzált bornírtság: „Arendt jó tanítványa volt Arisztotelésznek. Ami a gonoszról írt elméleteit illeti, két vonatkozásban túlságosan is az. Amikor a gonoszra kérdez, választ keres arra az alapkérdésre, hogy mi a gonosz. Arisztotelész szellemében ez annyit is jelent, hogy meg kell határoznia a gonoszt. Le kell írnia a gonosz identitását, meg kell mondania, hogy pontosan mi a gonosz. Nem lehet a gonosz ilyen is meg amolyan is. Nem lehet kaméleon…”.
Így azután Kun Miklós sem gonosz, Heller sem gonosz, Almási sem gonosz, P. Szűcs sem gonosz, Kornai sem gonosz, Vitányi sem gonosz…
Mert a gonosz, folytatja Heller: nem „sokféle, heterogén. Nem, mivel tudnunk kell, hogy mi a gonosz, és egyértelmű választ kell adnunk arra, hogy micsoda”.
És Heller válaszol is, egyértelműen: a komonizmus „maga a gonoszság. Túszok voltak. De az eszme: a gyereket azért ne”.
A „de” ellentétes kötőszó itt egyértelműen relativizál, vagyis a „filozófus” azt állítja (öntudatlanul), hogy „maga a gonosz” mégiscsak „lehet kaméleon, sokféle, heterogén”. Vagy nem? Nem. De mégis. Jó, akkor alkudjunk meg a mennyiségben: ha „a gonosz nem lehet sokféle”, akkor lehessen legalább kétféle! A gonosz „kaméleon” egyik színe: „a gyereket is” (ti. a „kaméleon” ettől „maga a gonosz”), míg a másik színe: „a gyereket azért ne”.
Mi a végleges filozófiai megoldása a filozófusnak? Nincs végleges megoldása, hanem permanens szófosása van a filozófusnak, így folytatódik a szöveg: „Jaspers egyik levelében udvariasan meg is kérdezi Arendtet, hogy miért mondta, hogy minden, miért nem inkább azt, hogy némely gonosz a gondolattalanságból ered? Később én is megismétlem ezt a kérdést”.
Később. Mikor később? Amikor még „éppen” nem tekintettünk Koszovó felé. Mert, „Ha most éppen Koszovó felé tekintünk, akkor tanúsíthatjuk Arendt igazát”.
Ennyi a filozófia. Hol nincs egészen igaza Arendtnek, hol pediglen egészen igaza van. Koszovó kell hozzá oszt jónapot.
Szegény Jaspers, ő is harcos-női korpa közé keveredett (Perücken für Frauen Philosophische Grüsch), vegül megette a Gonosz (männlichen Böse): „miért nem inkább azt, hogy némely gonosz a gondolattalanságból ered?”.
Már a kérdés rossz. „Megismételve” sem jobb.
Mi volt Auschwitz? Konkrétan. Ez a tárgyi kérdés konkrétan.
Erre válaszolok legközelebb… Konkrétan.
