Igen. Amikor ezeket néztem, beugrottak kevésbé "lájtos" képek. Bár nem a vér mennyisége az, ami miatt nehezen emésztettem meg a képeket, hanem az arckifejezések. A rettegés, a halálfélelem annyira zsigerekig hatóan jön át a képekről, ami jobban felkavar, mintha széttépett testek lettek volna rajtuk.

Hm. Ezek szerint mégiscsak érzékeltem valamit fotós szemszögből is: a jól elkapott pillanat varázsát, amit csak a jó dokus tud beleépíteni a képeibe.