Mottó: „Heller Ágnes a magyarok intellektuális teljesítményének egyik letéteményese és megtestesítője itthon is, a világban is”.

 

 

Így nyilván Japánban is

 

 

Hérakleitosz szerint „nagyon sok dolgot kell saját kutatásuk alapján tudniuk a bölcsességszerető férfiaknak”.

Tehát (1) a filozofálás a férfi dolga, asszony ne üsse bele az orrát, hacsak nem Ancsel Évának hívják az illetőt (állítja Hérakleitosz), illetve (2) s ez már az antik axióma modernizálása az ismert (Váci Mihály-i) imperatívusz jegyében: nem elég „kutatni”, nem elég „tudni”, a fogalmazáshoz is érteni kell (sollen). Minimum valamennyire.

 

A filozófiát tudománynak tartják (viszonylag sokan), míg némelyek csupán „szeretetnek” (a „bölcsesség szeretetének”, laza, légies elmélkedésnek), de most nem ez az érdekes. Hanem az, hogy én minek tekintem a filozófiát. Ez a döntő! Miért? Azért, mert mindig nekem van igazam. Vagy pedig, ha nincs mindig igazam, akkor az a helyzet, hogy Mihancsik néni nem vágyik már falrengető-szexuális élményre, ti. nincs más magyarázata annak, hogy mindeddig egyetlen ellenérvvel sem jelentkezett. A kérdés tehát egyelőre magában áll: mi bizonyítja Kornai bármely kijelentését (pl. Marxról, Leninről), illetve mi bizonyítja azt, amit a másik nagy „letéteményes” (Heller Ágnes) állít pl. az erkölcsről, a szégyenről, a gonoszságról, az igazságról (vagy bármiről!)?

Fönntartom a kecsegtető ajánlatot: ha Zsófi néni intellektuálisan is alátámasztja Kornai kvázi „intellektuális teljesítményét”, mely szerint „Lenin Kautsky tisztességébe gázolt” (Mozgó Világ), akkor én mindenekelőtt megmutatom Zsófi néninek borzongatón elragadó kis piros pöttyöcskémet (ez már ab ovo esztétikai élmény: ott van a kisgatyámban, még nem múlt el teljesen, ott van az, mint miniszter agyában a mongolfolt), s amellyel Zsófi néni kedvére játszadozhat, sőt akár dolgozhat is vele, ami épp jólesik, kérem, ha az kell, közjegyző előtt megígérem: amennyiben Zsófi néni bizonyítja Heller „megölelt saját igazságát”, azt csinálhat kismagyar japán-pöttyöcskémmel, amit csak akar!

Öregecskedünk már, Zsófi néni, drága, magácska is öregecskedik, meg hát az én magácskám is, itt az Utolsó Nagy Lehetőség, ragadjuk meg; kapjuk össze magunkat, domborítsunk valamit! Testesítsünk! Közösen. Először persze intellektuálisan (geistig-erotisch Vorspiel), majd jöhet a par excellence testi megtestesítés, a már-már pornographische letéteményezés. Bátorság! Tessék elhinni, nekem se túl könnyű!

 

Tehát, egyelőre (amíg Zsófi néni gondolkodik) egymagam állítom: legyen akár tudomány, akár „szeretet”, a filozófia belső, lényegi mozzanata a ráció. A gondolkodás. „Das wahrhafte der kantischen Philosophie ist dass das Denken als konkret in sich, sich selbst bestimmend aufgefasst ist…”.

Becses nézetem szerint a „Denken” különbözteti meg a filozófiát a vallástól, a művészettől. Ugyanakkor a filozófia művészet is, amennyiben lényegi momentuma az ihlet, a „mágikus intuíció”, miközben – hangsúlyozom – az autentikus bölcselet meghatározó mozzanata a gondolkodás, a „fogalmi szellemiség”.

Az ún. „gondolati költészet” végső soron filozófia is. Vegyük mindjárt az Eszméletet, melyben József Attila „szakfilozófiai” fogalmakkal (is) dolgozik: „determinált” („den Deterministen”), „van” (sein, wesen, geben, bestehen…), „nincs” (kein, gibt es nicht), „világ” (geistige Welt, material Welt), „véletlen” (pl. Koinzidenz), „törvény” (Gesellschaft, Nomos), „szabadság” (Freiheit, Freiheitsidee), „múlt” (Vergangenheit, Geschichte), „képzet” (Vorstellung), „öntudat” (Selbstbewußtsein), „halál” („tod Gottes”), „isten” (Todesgott), „boldogság” (Wonne, Freude, Glücksgefühl) és persze az „eszmélet” (durée conscience, „Dauer des Bewusstseins”).

 

Bonyolult? Mit tegyek, ilyen egy valódi bölcselő valóban filozofikus, valóban zseniális költeménye. Originális? Szerintem az, tudniillik, ha Bergsont, Hegelt, Crocét, Freudot, Marxot géniusz alakítja egybe, akkor abból szükségképpen formálódik ki eredeti minőség. Egyszerű az originalitás. Egyszerűen zseninek kell lenni hozzá. Isten bocsássa meg nekem, kimondom a végső szót: a „radikális originalitás”-hoz nem elegendő, sem herrisch-weiblich, sem selbstachtet-jüdische „kilátóból fogalmazni”, sőt még az is kevés, hogy a magasan kilátó (vö. nagyralátó) professzorasszony Almási professzor szerelmetes lelki barátnéja; ti. Almási szerint ez „jellemzi Heller gondolkozásmódjának radikális originalitását: olyan kilátóból fogalmaz, ahonnan minden kerekebbnek, igazabbnak látszik. A szégyenről ír dolgozatot – aktuálisat és általánosat – amiből az marad meg az ember fejében, hogy mekkora katartikus szerepe van [nem sok; mert vagy a professzorkobak likas, vagy a megbámult originalitás túlzottan folyós – gf.]. Megint olyan fordulat, amit ő hozott be a filozófiába. Persze tudnék említeni mélyebb-fontosabb felfedezéseket is. Például a kanti imperatívuszok megfejését [sic.], az individuális és társadalmi etika találkozáspontjáról, e kegyetlen mércéről, amit megint csak ő villantott bele a filozófiai tudatba”.

 

Belevillantotta a kegyetlen fejőmércét a filozófiai tudatba.

Korábban említettem, most repetitio est mater scientiae újfent rögzítem: Almási professzor tárgyesete (satanisch pressegebilde: „megfejését”) freudi ihletésű. Tudatalatti telitalálat (unbewußt Geistesblitz)! Ugyanis Heller maga közli: sajnos, nem nagyon sikerült megfejtenie a kanti imperatívuszokat (Filozófiám története), így aztán dicséretes asszonyi buzgalommal „fejte meg” a nagy Kant; kinek egyujjas a bőrös hímtőgye (männlichen Milchdrüsen), musterhaft az árjatojása (quasi Turul-Hode), s ami szerintem jóval nagyobb villantás filozófiailag, mintha csupán megfejtette volna az imperatívuszokat a filozófusnő. Tudniillik valójában nem fejtette meg! Miért nem? Szinte automatikusan adódik a jó válasz: mert fejteni, érteni akárki képes. Ámde „megküzdeni”! Méghozzá magának Kantnak az ő magas-hímséges (männliche Geschlechts-fluid) tőgyével, majd a fejés után: nem érteni az egészből semmit! Ez ám a katartikus villantás!

 

Kant nem keresztrejtvény, hogy megfejtsük!

 

Legalábbis a filozófuszseni szerint: „A harmadik kritika után megküzdöttem az elsővel, A tiszta ész kritikájával – Ezt sem fogom soha igazán érteni”.

Nos, kérném tisztelettel, ezt is az originális géniusz „villantotta bele a filozófiai tudatba”: hogy ő A tiszta ész kritikáját sem fogja soha igazán érteni. De nem is kell! Épp elég, ha elhiszik róla, hogy filozófus.

Heller is anderseni „új ruhában” riszálja magát a landeszmani tehén segge mellett.

 

 

Javaslom, mielőtt közelebbről is megcsodáljuk Heller Ágnesnek a már-már a kanti „imperatívuszok” (s a verschämt házikutyák) „megfejésén” is túlható (Lakatos István-i) monotőgyezését (peniserweite-geistigen), olvassuk el, hogyan sajtározódott ki (még anno, a 20. század első felében) ama híres babitsi villantásából a doctusi nagyvelő! József Attila írja: „Tessék csak nyugodtan elképzelni a költőt [Babitsot], amint béna földön ül és az évek malma csikarja! Ezen fölül pedig az a megjegyzésem, hogyha az évek malma nem is csikarná, akkor sem ülhetne béna földön. Ilyen szóösszetételt gondolati költészet stílusa nem tűr meg. Ez a kapcsolat csak olyan költeményben szerepelhetne, amely a maga egészének minőségében is ezt a fogalom melletti tartalmat kihangsúlyozó mondandót képviseli. Ebben az esetben a szavak nem mint a fogalmak hordozói jutnak levegőhöz, hanem a maguk csak szóbeli értékében. Az ítéletalkotás távolról alig-alig neszelő logikummal kísér. Jelenlétét úgyszólván észre sem venni, de amennyiben a szavak logikai szempontból összemarakodnak, kitűnik, hogy puszta létük mennyire fontos.”

 

Mármint a (gondolati) költészetben. Most pedig képzeljük el, mi történik a filozófiában (amely ugyebár eo ipso gondolati; ti. a filozófus sem „neszelő logikummal kísérve” alkotja meg az ítéletet), ha a bölcselő „szavak logikai szempontból összemarakodnak” egymással!

Megmondom, mi történik: létre sem jön a filozófia.

 

Velem itt már közölték: Heller Ágnes azáltal filozófus, hogy van (az ő tudásáról) „néhány diplomája”. Nem szólva arról, hogy (ha kell) megfeji a sündisznót is.

 

 

Hellernek „van néhány diplomája”.

Mondja az asszony az urának: – Hívjuk át a Józsit, fiam, az majd bevakolja a kéményt, hisz’ valahol mégiscsak kőműves…

– A faszom a kőműves, nem a Józsi! – mordul az ember, de az asszony csak mondja: – A Margit is mondta, hogy letette a szakmunkásvizsgát, papír van róla…

– Hogyne! Orbánnak is van papírja arról, hogy jó úton haladunk. Sőt Matolcsynak is van papírja! A miniszter eredeti japán tudós-félcédulával igazolta a minap: Rogánnak, Ádernak, Szájernak, Dörnernek, Fricznek és Bayernak, Navracsicsnak, Sinkovicsnak, Usztyicsnak, Wittnernek, Deutschnak, dr. Semjénnek, Harrachnak, Hantónak, Mikolának, Hoffmann-nak, Manningernek, Czervánnak, Wintermantelnak, Hendének, Michl-nek, Mellárnak, Vantarának, Simicskának, Simicskónak, Stefkának, Pindrochnak, Rubovszkynak, Schmittnek és Schmidtnek, Kontrátnak, Kubatovnak, Kuppernak, Pokorninak, Papcsáknak, Rapcsáknak, Zapcsáknak, Pelcznének, Stumpféknak, Chrudináknak, Szaniszlónak (Szaniszmarhának), Demjánnak, Hankissnak… illetve a nagy klasszikusok közül Csurkának, Makovecznek… szóval, minden félázsiai-honi származéknak nomen est omen pöttyös a segge. Mindnek, kivétel nélkül, s ami azt jelenti, hogy 100-ból legalább 30-nak. Pirosan pöttyös. Mint megannyi gumilabda a negatívjára fordítva.

Ismétlem, Matolcsynak minderről részint hiteles papírja van, részint maga is tüzetesen megvizsgálta a magyarok orientális valagát, csak hát sajnos nem volt megfelelő világítás a parlamentben, s így a két kövér sonka közt homoruló mélybarna lyukat kis piros pöttynek vélelmezte. Előfordul az ilyesmi. Még az echte turáni Japánban is. Ahol a piros pöttyös lobogót a piros csíkos zászlóval tévesztették össze a lelkes tudósok.

100-ból 30 napkeleti szakentellektüelnek kis piros(fehér) árpádsáv látható a fenekén, ám ami a japánoknál később elmúlik. És én ezt igazi (pöttyös seggű) magyar tudósoktól hallottam.

Nos, Matolcsynak nagyjából erről van diplomája.

Míg Hellernek arról, hogy filozófus. Olyannyira filozófus, mint a veres valagú tibet-kárpáti pávián. Hungarobiciklin tekerve. Yokohamai Shimano-váltóval, Kornai-pöttyökkel megtestesítve. Hellernek annyi diplomája van, hogy ha egyszer azok közül előkap egyet, rögtön kinevezik Japán gazdasági csúcsminiszterévé.

Tehát, ami a lényeg: a magyarember nem alávaló genetikusan (Kertész pénzügyileg is, nemzetgazdaságilag is téved), hanem a magyarember alsófertálya foltos genetikailag. Bár ezt Czeizel professzor vitatja. Egyébként ma már ott tart a hatvanas évek legendás népművelője, hogy mondjon valahol bárki bármekkora (legtöbbször eget bőgető) baromságot, az öreg hurkát azonmód berángatják az ATV-be genetikusan szakérteni, értsd: Kálmán Olgával humorkodni, „pajzánkodni”; így azután közvetlenül a szemünk láttán múlik a világ dicsősége!

 

Amiként Matolcsy szerteágazó szakértelmét japán tudósok szavatolják, úgy Kornai professzor is Yokohamában lett letéteményes antimarxista. Ne legyen félreértés, csak elvi síkon, szigorúan teoretikus alapon vetem föl a problémát: minő egy pötty lehet a Mozgó Világ főszerkesztésének másodközlő szoknyája alatt is? Jut eszemben: Babarczy Eszternek szintén sajátos az előkapott polihisztorkája, abban van a „szebb jövő”, a Matolcsy-pöttyös tündérmese, noha mostanában (miként az idézett kép is tanúsítja) a dicső tomporulaton nem tűnnek föl orientális lélek-sávok, nadeviszont, majd… ha majd újra belecsíp a Csőrös Turul, lesz azon szép piros pötty is, sáv is, lesz hozzá nyíl is, kereszt is, amennyi kell! A hathónapos kamikaze gyerekek megpukkadnak az irigységtől.

 

 

Ugyanez, de már a Vereckei-hágón innen:

 

 

Heller Ágnes okos filozófus. Originális filozófus. Unikálisan használja a fogalmakat, a gondolkodás alapelemeit. Például: „Lakatos István önéletrajzában leírta, hogy bejöttek az oroszok a városába, minden ok nélkül túszokat szedtek, és agyonlőtték őket. A túszok között állt egy anya, gyermekkel a karján. A parancsnok kiadta a lövésre a parancsot. Egy pillanatra megállt. Rámutatott a gyerekre: ťEzt ne!Ť A gyereket kiveszik az anya karjából, elviszik, s azután lövik le őket. Lelövik a tökéletesen ártatlan embereket. Ez maga a gonoszság. Túszok voltak. De az eszme: a gyereket azért ne.”

 

Nem olvastam Lakatos István önéletrajzát, s mivel nem is akarom elolvasni, s mivel egyáltalán nem vagyok szexista (csak szeretnék az lenni), elfogadom: Heller hűen interpretálja Lakatost, vagyis: mindketten hülyék. Méghozzá nagyon!

Ha viszont Heller félreérti a József Attila-díjas, Kossuth-díjas, Rengeteg-díjas írót, akkor csak az egyik hülye. A másik helyett is. Mindenesetre azt állítja a Sok-Nagydiplomás Zsenifilozófus (Kőbányai Jánossal együtt!), hogy léteznek „tökéletesen ártatlan” túszok.

Pedig nem léteznek ártatlan túszok. Már amennyiben van valami jelentősége e piros pettyes, ősi magyar szónak: tautológia. Ugyanis a túszszedés pontosan az ártatlanság vélelmén alapul. Nem azért szednek túszokat a háborúban, merthogy közöttük lehet a merénylő is (aki ugyebár nem ártatlan), hanem azért szednek túszokat (ártatlanokat?, szökésben lévő apagyilkosokat?, notórius pénzhamisítókat? – ebben a vonatkozásban teljesen mindegy!), hogy föladja magát a rejtőzködő partizán. Vagyis háborúban a túszszedés normális, racionális tevékenység. Sőt – adott esetben – morálisan is indokolt, pl. 50 túsz elejtésével, kivégzésével ártatlan százezrek életét lehet megmenteni. Vagyis itt Heller Ágnes arendti mániája nem játszik: a túszejtő nem gonosz. Például a „Lidicei mészárlás” is tökéletesen indokolt (a katonai ráció vonatkozásában nyilván), vagyis az már egy merőben más kérdés, hogy egyébként Heydrich gonosz volt-e, vagy sem. Valószínűleg gonosz volt. És valószínűleg nem a gonoszsága miatt likvidálta a S.O.E. (Special Operations Executive), ugyanis Heydrichnél akadtak gonoszabb emberek is Németországban (már amennyiben a gonoszság fokozható), noha Hitlerék likvidálását Churchill leállíttatta, így az angol miniszterelnök – közvetve – több tízezer (de lehet, hogy több százezer) auschwitzi „túszt” „végeztetett” ki, mégpedig abból a megfontolásból, hogy a hadászati ésszerűség ellentmond az egyre rosszabb és rosszabb (szövetséges szemszögből ítélve: egyre jobb és jobb) katonai döntéseket hozó Hitler kiiktatásának. Himmlerrel pedig tárgyalni kezdtek az angolok.

 

Heller Ágnes: „Megjegyzem, hogy Richard Bernstein (Arendt és a zsidóság című könyvében) ezt a gondolatot [ti., hogy „a gonosz fölöslegessé teszi az embereket” – gf.] tartja Arendt fejtegetései magvának, melyhez fanatikusan mindig újra visszatér. Ha most éppen Koszovó felé tekintünk, akkor tanúsíthatjuk Arendt igazát. Itt az a gonoszság, hogy az albánok saját szülőföldjükön feleslegessé váltak.”

 

Mondjuk, ez így, ebben a formában szintén marhaság, csak azért idézem, hogy magam is megjegyezzem, egyrészt: a „felesleges” albánok éppúgy „gonoszkodtak” annakidején, mint a szerbek, a horvátok vagy más egyéb muzulmánok, továbbá: az albánok nem fölöslegesek, hanem ellenségesek (értsd: ellenségeik ellenségei) a szerbek szemében.

A túszejtés nem a „gonosz” specifikuma, hanem az olyan ember (katonai egység, terrorszervezet stb.) eszköze, kinek módjában áll túszokat ejteni. A háború lehet igazságos (a megtámadott védekezik stb.), de nincs „igazságosan” gyakorolt hadviselés, különösen nincs cca. egyenlő erővel bíró felek között. Olyannyira, hogy pl. a partizánharc az egyik legkegyetlenebb tevékenység, márpedig a különféle „genfi egyezményeket” centerpontra betartó agresszorok elleni nemzeti-népfölkelők partizánakciói morálisan is jogosultak. Persze nem egy oly féleszű – magát filozófusnak álcázó – doktriner szemében, aki minden további nélkül „megjegyzi”: „ezt a gondolatot [az én kiemelésem – gf.] tartja Arendt fejtegetései magvának, melyhez fanatikusan mindig újra visszatér”.

Jó, akkor én is megjegyzem: (1) a „fanatikus” lehet minden, csak éppen gondolkodó nem, illetve (2) nem lehet filozófus, aki a „fanatikus” (mániás, rögeszmés, bogaras, hóbortos, rigolyás) Hannah nénit gondolkodónak tartja.

 

Csak a kivételesen ostoba ember gondolhatja komolyan: „a gonosz lényege, hogy feleslegessé teszi az embereket”. Ugye?! Az efféle „filozófusnál” csak az lehet korlátoltabb, tudatlanabb filozófus, aki még a túszejtőt is gonosznak minősíti. Azt a katonát, aki számára a túsz éppen nem fölösleges, hanem viszont épp ellenkezőleg! A túszejtő azért szed túszokat, mert szüksége van rájuk. És nem azért öli meg őket, mert „már nem kellenek”, hanem azért, mert a túszok halálára (mint elrettentő tényre) van szükség.

Ezzel szemben a „filozófus” így fogalmaz: „Lakatos István önéletrajzában leírta, hogy bejöttek az oroszok a városába, minden ok nélkül túszokat szedtek, és agyonlőtték őket”.

Gyanítom: itt valami erősen félre lett értve (bár, miért épp Lakatos István volna különb a többinél?); tessék nekem elhinni: ez a „filozófusi gondolat” sem zseniális eredetiség, hanem ez is szimpla butaság terméke: „az oroszok minden ok nélkül túszokat szedtek, és agyonlőtték őket”. Tudniillik, ha az oroszok valóban „minden ok nélkül” lövöldöztek (nehezen tudom elképzelni), akkor az oroszok nem túszejtők, hanem vagy bosszúálló gyilkosok, vagy egyszerűen csak tökrészegek voltak. Merthogy a túszszedés eo ipso nem ok nélkül való.

Elvileg elképzelhető (gyakorlatilag szinte kizárt), hogy a szovjet tisztek mindek indok nélkül gyilkolászták a megszállt területek lakosságát, ám akár így volt, akár nem, a primitív öldöklésnek a túszejtéshez (mint olyanhoz) semmi köze. Vagyis a „filozófusi” ítéletnek így volna legalább elemi (pro forma) értelme: Begyüttek a baszom ruszkik, oszt agyonlűtték a szegín népeket.

 

Erre persze mondhatja valaki: a filozófus nem szépíró, nem kell tudnia pl., hogy mit jelent a „túsz” fogalma a magyar nyelvben; esetleg akkor érdemes ezt tudni, ha fanatikus ultimózó a filozófus: túsz. Túsz negyven száz! Stilárisan betli. Lebetli.

Ne azt vizslassuk, hogy Dr. Fejő néninek mit sikeredett megfogalmaznia, mikor intellektuális megtestesítésre adta jámbor fejét, inkább azt firtassuk: mi csodálatosat gondolhatott belül, magában, minő hatalmas, originális bölcselet gerjedhetett női filozófuslelkében, mielőtt soros (aktuális) tudományát kiovulálta (Eiaußtoss) magasan emancipált női tudatából (weiblichen über sich)!

Modus vagino-spiritualis.

Jogos ellenvetés.

Már, hogy mégsem egészen jogos? Hogy a „stílus maga a gondolkodó”? Az. Ám ezúttal tekintsünk el a banális igazságtól, hiszen hát Heller Ágnes zseni! Ergo ne a szavain rugózzunk, hanem a tudós bölcselet megtestesítő tartalmát tekintsük mérvadónak! Abban van az unikális csízió, abban csírázik a mihancsiki letéteményesség helleri magva.

És akkor vegyük is mindjárt a lényeg alapnukleuszát; ezt közli az olvasóval Heller Ágnes, és immár általunk is mag-filozófiailag, mag-tartalmilag tekintve a tudós mondandót: „Lelövik a tökéletesen ártatlan embereket. Ez maga a gonoszság. Túszok voltak. De az eszme: a gyereket azért ne”.

 

Hát igen, ettől az unikálisan, nagymagvas női gondolattól böki magát a férfi tökön, mégpedig azon fizio-bölcseleti (philosophische Unterleib) megfontolás alapján, mely szerint az altesti fájdalom (mein Hodensack tut weh) neutralizálja valamelyest a pszichés, szellemi kínszenvedést.

És hogy e férfi-öntökönszúrásnak mi a par excellence bölcseleti motivációja?

Legközelebb ezt is megmondom…