Tegnap résztvettem egy színházi vetélkedőben, amit a Bajor Gizi Színészmúzeum rendezett. Saját szerepemről nincs mit írnom, egy hattagú csapat egyike voltam, szereplésem inkább csak a bölcs hallgatásra korlátozódott. Viszont magát a múzumot érdekesnek találtam, pedig nem is láttam minden részét. Nagyon tetszett pl. hogy az Ember tragédiája előadásairól készítettek összeállítást. Hangfelvétel nem volt, csak képek. Érdekes volt nyomon követni a díszletek és jelmezek változását. Az első Tragédia előadásban Lucifer még denevérszárnyakat viselt, és egyfolytában gúnyos képet vágott. A Népszínházi előadásban viszont olyan sunyi ábrázattal meredt a fáraóra, hogy egy rendes fáraó alighanem rögtön elzavarta volna követ fejteni az építendő piramishoz. Egészében viszont kedvezően hatott rám, főleg a díszletek voltak nagyon szépek. Eleinte festményszerűek, a későbbiekben inkább csak jelezték a helyet. Nagyon tetszett egy századfordulós falanszter díszlet, a szerkezete egy híd szerkezetét idézte az eszembe, méghozzá a Ferenc József (Szabadság) hídét.

Alighanem elfogult vagyok, de Fedák Sárit a híres-nevezetes szerepében, mint János vitézt, csöppet sem találtam meggyőzőnek. Nem lehetett túl sok legény a faluban, ha egy olyan lány, mint Iluska, pont őbelé szeretett bele. Bezzeg Jávor Pál! Érte sem rajongok, de mint huszártiszt, sokkal hihetőbb volt. És olyan fából faragott lova volt, hogy ha egy körhintán ezt látom, legottan a nyergébe pattanok, és legalább két menetre befizetek.

Még Márkus Emíliát, a szőke csodát említem, aki nagyon büszke lehetett a hajára. Némi joggal, mert a térdéig ért, és nagyon sűrű volt. Éva szerepében éppen stílszerű, hogy kibontva hordta. Azon kissé elgondolkodtam, hogy tényleg ilyen nádszálkarcsú volt-e, vagy kissé besegített a míder. Akárhogy is, az összhatás nagyon szép lett.   

A jelen lévő nők egységesen mondták, hogy Tiboldi Mária Csárdáskirányő-beli jelmeze tetszett a legjobban, simavonalú, fekete bársonyból készült, ízléses, nem túlzásba vitt gyöngydíszítéssel. Szerintem most is sikere lenne az Operabálon.