Fantasztikus előadás volt a tegnap esti bemutató. A Napfény kettőnknek egy könnyed, szórakoztató darab egy komoly témáról. Nagyjából egy év történetét meséli el másfél órában, lendületes, magával ragadó stílusban. Hihetetlen élményt nyújtott a színészek testközeli játéka, akik teljesen kihasználják a kávézó adta lehetőségeket és az asztalok között játszanak, néha bevonva egy pincért és azokat a szerencsés nézőket, akik a középső asztalnál foglaltak helyet. SzT figurája egy magánakvaló agglegény, akinek az életet gyökeresen megváltoztatja egy fiatal lány felbukkanása. Egy szerethető, mogorva mackó, akinek lelke van. Sipos Verát pedig most láttam először "színpadon", és nagyon tetszett az általa alakított magányos, szeretetre éhes fiatal lány alakja. Mindenkinek csak ajánlani tudom, legyen az SzT rajongó vagy sem. :)

(Zárójelben és nagyon szubjektíven hozzátenném, hogy SzT egy mágus...azthiszem azt is érdeklődve figyelném másfél órán keresztül, hogy csak ül és olvas és semmit mást nem csinál, de a tegnapi játéka, mozdulatai, mimikája, érzelmei, gesztusai egyszerűen (újra) elvarázsoltak.  És a játéka tényleg játék volt, úgytűnt, hogy nagyon jól érzi magát a szerepében, annyira könnyed és természetes volt. Muszáj lesz mégegyszer megnéznem, és a középső asztalhoz foglalni jegyet... ;) )