Ez előhívott az agyamból egy másik sabinés emléket... kevésbé mondén, de jellemző. Amikor már egyetemisták voltunk, tehát a nyolcvanas évek második felében, a mi Sabinénk is tanult Berlinben, viszont a barátnőm tudósítása szerint folyton kétségbe volt esve, hogy még nem várandós. Húsz évesen katonásan férjhez ment, huszonegy évesen pedig már gyötörte a lelkifurdalás, hogy még nem anya. Mert az ország ezt várta el tőle.