Természetesen nem azt akartam mondani, hogy minden NDK-s ilyen volt. Inkább csak a rendszerváltás mindennapjairól szólt a mese.

Maradandó élményem az is, amikor 84-ben a Harz-hegységben üdültünk, és felkerestünk egy családot, akiket a papám még a hatvanas években ismert meg. Ott nem tudták zavarni a tévéadást, így szegények reggeltől estig a harminc kilométernyire lévő "nyugat" adóit nézték. Életemben olyan lakást, terített asztalt nem láttam: mintha egy NSZK-s női magazinból vágták volna ki, minden iszonyat erővel és találékonysággal összeszedett pótanyagokból, pótmegoldásokkal, de "olyan" volt. Szívfájdító.