Egész hagymát főzök a húslevesbe, aztán alig várom, hogy kihűljön, nincs annál finomabb, mint a húsok, zöldségek közt órákon át fővő hagyma. (Bocs, Yogi.) A héja meg csak tegye a dolgát.

Ami a náthát illeti, gyerekkoromban minden évben kétszer kapott el, óraműszerűen, tavasszal és ősszel, kereken három napra. Akkor szenvedtem, mint a vajúdó tapír (nagynénikém szíves szóbeli közlése), de aztán mintha elvágták volna. Az öregedés felháborító tartozékának tudom be, hogy az ember csak úgy náthás, napokon, heteken át, krákog, prüszköl, nyavalyog. Követelem vissza a háromnapos náthát!