Kint voltunk ma délután Rákoskeresztúron, a családi sírnál. Ne nézzetek bolondnak, de annyira jó volt. Anyám, apám hálistennek jó erőben. Húgom, én, mindenféle leszármazók, és egyszerűen jó volt végigolvasni a neveket, ükanyánkig fölmenőleg, újra elismételni, ki ki volt, kiről milyen emléket őrzünk. Utána még sokáig beszélgettünk, történeteket meséltünk, röhögcséltünk, sírtunk kicsit. Így szokás ez ilyenkor, de most valahogy nagyon szívmelengetőre sikeredett.