Lökött e Kornai, avagy mégsem?

 

Olvasmányaim alapján, amelynek alappillérét „Az elfújta a szél” című világsikerű munka képezi, biztosan állíthatom: Kornai János nem lökött!

 

„Igaza van Marxnak abban, hogy a dialektika érvényes tünemény?” Persze, hogy igaza van! Mások szerint viszont nincs igaza Marxnak. Egyesek szerint: a dialektikus módszer, szubjektív. Merthogy: a dialektikus gondolkodás, olyan formális elvek rendszere, amelyek valamiféle világnézetből következnek, és tapasztalatból származnak. Ám a tapasztalás nem feltétlenül objektív valóság.   

 

„Hérakleitosztól Zénónon, Arisztotelészen, Szókratészon, Platónon, Brunón, Rousseau-n, Diderot-n, Kanton, Fichtén, Schellingen, Hegelen, Marxon át Herzenig, Leibnizig, Einsteinig, József Attiláig… Kornai professzor…Kis Jánossal, Heller Ágnessel,…. Mihancsik Zsófiával…”

 

Feltételezem az itt felsoroltak, nem valami táncdalénekesek. Attól tartok, hogy e zseniális tudósok mind, mind saját tudásukat az előttük levőktől, kisebb nagyobb korrekciókkal sajátították el. Mondjuk úgy, hogy túlléptek elődjeiken, természetesen úgy, hogy az elődök a saját koruk legkiemelkedőbb tudósai maradtak. Tehát nem tépték le fejükről a babért.

 

Napjaink filozófiai életében nyilvánvalóvá vált az a nézet, hogy nincs szükség egyetlen doktrína uralmára. Ezért a ma filozófusainak egy szignifikáns része, egyértelműen elhatárolódik attól, hogy a marxizmust az „egyetlen igaz tanításnak” tartsák. A marxista filozófia nem számít többé az egyetemes filozófiatörténet „legfelső fokának”, csupán az egyik nagy és jelentősen ható irányzatnak. A kulturális értéket az egyetemes filozófiatörténet egésze képezi. A filozófiai tanulmányok egész sorában egyre erőteljesebbé váltak a filozófia deideológizálására és depolitizálására irányuló felszólítások. Ezeket a felszólításokat egyesek úgy fogják fel, mint a marxizmus elleni harcot, a marxizmussal való teljes szakítást. Mások pedig úgy vélik, hogy ez a filozófiai gondolkodás egyoldalúságához vezet, mint ahogyan az a szocialista világnézet periódusában volt, amikor ideológiai és politikai okokból ignoráltak bizonyos filozófiai irányzatokat, neveket, és minden a marxizmusra vezetődött vissza.

 

A filozófiai párbeszéd (nevezzük dialektikának) problémája azért is különösen aktuális, mert a korábbi marxista állásponttól eltérően, amely a konfliktusra, a harcra, az eltérő álláspontok negatív értékelésére helyezte a hangsúlyt, (lásd Gyurica úr fékevesztett munkáit) a jelenlegi társadalmi-politikai útkeresések az ellentétek kibékítését, a megegyezés keresését, az erőszakmentességet helyezik előtérbe. Más szóval a korábbi forradalmi pátoszt és harcos hozzáállást most a másként gondolkodókkal szembeni türelem hirdetése váltotta fel.

 

A világ és a bölcselkedés sokszínű, kedves Gyurica!