Pénteken-szombaton két kíváló hammondos koncert volt hallható.

Az előbbin volt "Jon Lord" topiktárs, Soós Norbi orgonált a Cry Free együttes Machine Head és Made In Japan lemezét szinte teljességben bemutató tribute koncerten. Hozta a szokásos összeállítását amely egy nemzetközi csapat kamionjában is szép tömeget foglalt volna el. Hammond C3, fadobozos 760-as leslie, külön csöves alap a nem lezlizett orgonahangokhoz, egy ring modulator még felragasztva, Roland A33 billentyűzet az egyéb hangokhoz. Roland U220 hangmodul szintén ugyanahhoz és ez a lezli tetején egy Peavey alapból szólalt meg külön. Ez így, együtt komoly mennyiség és súly. Persze ez "csak" a hardver.

Norbi meglehetősen igényesen adta elő Jon Lord szólamait. Szerintem a néhai mester sem tudta volna hitelesebb hangzással előadni. Mivel ez a korszak gyakorlatilag lezlitlen volt, a 760-as meg sem szólalt.  Szúrósan ordított a kis csöves alap, pont úgy, ahogy kell. Az ilyen statikus hanghoz sokkal felkészültebben kell hozzáállni, amit Norbi magasfokon teljesített. Megdöbbentően élethűen szedte le Lord dallamvilágát, harmóniáit, frazírjait. Gondoltam ebbe nagyon sok munkát fektetett, amit koncert után igazolt. Örvendetes hogy a tökéletes hangzás mellett a szólamok is ilyen hitelesen lettek általa közvetítve. Ez most egy 40 éves évfordulós megemlékezés volt, ezért itt kevesebb helye van az egyéni megoldásoknak. A novemberi svájci koncertre Montreuxban biztos vagyok hogy még könnyedébben lesz a közönségnek a csoda áttolva. Az ismert magyar gitáros legenda is elismerően szólt a koncertről. Minimális észrevételem, hogy kb. 10 szám, másfél óra elmúltával a csapat el/kifáradt, onnan lecsökkent az élvezeti érték, felesleges volt további egy órán át erőltetni. A kevesebb, több.

Tegnap ismét triómuzsikált a Kéknyúl a Lámpás pincében. Nekem nem is hiányzik más instrumentum. Oda egyszerűen nem fér a C3/147 ezért Littlebig-Matyi megkért, lehoztam a Tehtube's B3 cuccomat.

Más szempontok szerint játszottak, aki ott volt ismét jelentős zenei élménnyel mehett haza. Természetesen ez a cucc akusztikája miatt sem szólhat pontosan úgy mint az igazi, de azért sok árnyalat átjött. Érdekes módon kihangosítva hátul jobban szól mint közvetlenül. A zenésztársaknak kifejezetten előnyös volt a Motion Sound konkrétabb hangja, könnyebb volt kísérniük. Matyi ügyesen elbodogult az egyszerű felülettel. Van az a 6-8 preset amit egy orgonista használ, hát ő alaposan kihasználta virtuóz játékával. Néha fergetegesen belefeledkezett. Folyamatos fejlődés figyelhető meg továbbra is hónapról hónapra. Szintén érdekes, de ők is elfáradtak egy bő óra múlva. Igaz, ez másként jött át. Itt csak az utólagos elmondás alapján lehetett ezt érzékelni, a zenei teljeseítményen egyáltalán nem. Aki nem hiszi, járjon utána, felvettem az egészet. valahol középtájt volt az egyik még tőlük nem hallott kedvencem a Dis' Heah: