Már kezdett hanyatlani a Nap, ezért nyomta Sir John a gázt, hogy még időben odaérjünk az utolsó látnivalóhoz. Ehhez Debrecenen is át kellett kelni, társaim közben beavattak a város közlekedési problémáiba. Hajdúböszörmény felé tartva a Bodaszőlő felé menő útra kanyarodtunk, de már messzebbről is észre lehet venni a célpontunkat, ami nem más, mint Zelemér pusztatemplomának magasan álló toronycsonkja. (Vasúttal érkezőknek az azonos nevű vasúti megállót javaslom.)

 

A furcsa név az etimológusok szerint a régi magyar „szülemér” szóból keletkezett, ivadékot, sarjat, leszármazottat jelent. Ezt a nevet viselték egykori birtokosai is, akik a Gutkeled nemzetségből származtak.

 

A régészeti feltárások alapján tudjuk, hogy a sík területen kiemelkedő (kun)halom tetején először a 11. században épült templom, mely a tatárjáráskor pusztult el. Csak az 1300-as években épült helyén újra Isten háza. Ez már kora gótikus stílusú, egyhajós téglaépület volt, kelet felé sokszögű szentéllyel, melynek sarkait támpillérek erősítették. Északon sekrestye csatlakozott a főépülethez. Kevés felmenő fal maradt meg ebből az épületrészből, a nyugati homlokzat előtti torony viszont több mint két emelet magasságban áll ma is. Rendkívül szilárd kötésű, vörös színű téglafalát kőkemény mészhabarcs forrasztja egybe. Földszinti terének boltozatát donga formájú ívsor és egy sarokgyám töredéke jelzi, viszonylag épen megmaradtak a nyugati ablakok csúcsíves, rézsűs keretei is.

 

A torony már többször volt veszélyben, 1863-ban a Böszörményi Tanács tiltotta meg lebontását. Az 1970-es évek elején régészeti kutatása és restaurálása is megtörtént. Érdekes momentum, hogy 1972-ben a helyi „Zója” MGTSz tagsága és KISZ-szervezete vállalt védnökséget fölötte. Ma is ráférne a védelem, hiszen ahogyan a fórumban korábban hírt adtunk róla, napjainkban újra veszély fenyegeti:  

 

http://www.civishir.hu/azt_irja_az_olvaso/lassan-elbontjak-a-gyerekek-a-zelemeri-templom-romjat/0507182250

 

Remélem, hogy ez a szépséges rom, mely az interneten talált fotók tanúsága szerint bármely év- és napszakban csodaszép tud lenni, még sokáig a „miénk” marad.

 

Nekem ez tetszett legjobban mai látnivalóink közül. Természetesen itt is nagy élet zajlott a naplemente közelsége ellenére, mégis sikerült szép felvételeket készíteni utunk záró állomásáról.