A gúti templomromtól Dombostanya felé indultunk (ez Debrecen egyik városrésze, korábban önálló település volt). Kis kerülővel közelítettük meg, mivel a rövidebb út nagyon rossz állapotban van. (Vasúttal utazva az azonos nevű megállótól nyugatra található.) Az Árpádok korában Parlagnak hívták ezt a települést, román stílusú temploma már az 1200-as években állt. Oklevélben 1323-ban említik először. A 14. század elején harangtoronnyal ellátott gótikus templommá építették át. Ez az épület egy földrengésben (1348? 1410?) megrongálódott, ezért új kegyúri templomot emeltek, hajójának közepén kriptát alakítottak ki. A korábban népes falu a történelem viharai folytán, különösen 1555 után elnéptelenedett, 1660-ban teljesen elpusztult.

 

         

 

Sajnos a rom, és a hozzá épített (Rácz Zoltán által tervezett) emlékműve is tovább pusztul. A környék tele van kőfal-maradványokkal, a sírgödör is törmelékkel van teletömve, az emlékmű kilátójába vezető falépcsőt elfűrészelték (és valószínűleg eltüzelték). Korunk embere folytatja a régi betolakodók által megkezdett pusztítást. Ottjártunkkor egy népes családi társaság piknikezett a romok tövében, quadjaik is ott álltak a közelben. A fiatalság apróbb köveket dobált a kilátóból, amikor Sir John rájuk szólt, nem is értették, hogy mi a problémánk… Itt tényleg elmondható, hogy „unokáink sem fogják látni”.

 

                                

 

A kriptát fedő kőlapon rövid ismertető olvasható.

 

 

Itt látszik a két épitési fázis.