A tényleges apa nem lehet a büntetőjogi értelemben vett károsult, ugyanis a minősített eset alapja a megtévesztés, tévedésben tartás cselekménye. A minősített esetben, az ezzel okozati összefüggésben lévő kárról lehet csak szó.

A tényleges apának nem keletkezhet kára a cselekményből, mert reá eltartási, ápolási kötelezettség nem terhelődik, sem a gyermek, sem az anya vonatkozásában. Ezen felül a jogszabály a tényleges apát is bünthetővé teszi az 1-es és 2-es pont alapján. 

A jogszabály nem a tévedésben tartás absztrakcióját rendeli büntetni, hiszen erre van másik tényállás és szabályhely, hanem kifejzetten azt az esetet, amikor valaki abban a tudatban veszi magára az apaságot ( nem lép fel a törvényi vélelemmel szemben), hogy a gyermek apja kizárólag ő lehet.